Századok – 2010

TANULMÁNYOK - Prajda Katalin: Levelező üzletemberek. Firenzeiek a Zsigmond korban

312 PRAJDA KATALIN kat, eltekintve a Domenico Borghini által minden bizonnyal saját kezűleg írt le­velektől, amelyek rövidségüket egyben a bennük alkalmazott rövidítések nagy mennyiségének is köszönhetik. Ugyanakkor, mint minden a korból fennmaradt írásos emlék, ezek sem mentesek az általános formuláktól, amelyek első sorban a levelek nyitó- és zárósoraiban tűnnek fel. így kezdő sorként nagyon gyakran találkozunk az „írtam neked" vagy a „levelet kaptam tőled" kifejezésekkel, míg zárásként a „Krisztus vigyázzon rátok" fordulattal. Itt felmerül a kérdés is, hogy egyes vagy többes számot használtak-e a leve­lek szerzői saját személyük és a címzett megnevezésére, megszólítására. Gio­vanni Scolari következetesen minden levelében tegezte bátyját, Filippót, hason­lóan üzleti partnerük, Domenico is ezt az informális módját használta a kettejük közötti kommunikációnak. Ugyanakkor természetszerű az is, hogy az Andrea Scolarinak címzett levelekben a kereskedők többesszámot használtak, utalva ez­zel a köztük magától értetődő módon meglévő társadalmi különbségre. Az itt tárgyalt mindegyik levélre jellemző, hogy azokat szerzőik aláírásuk­kal láttak el. Általában egy személy következetesen használt egy általa megszo­kott aláírási formát, így Matteo és Giovanni Scolari mindig Matteo Sco/ariként és Giovanni Scolariként írt alá, míg Tommaso Borghini mindig a Tommaso di Domenico formát használta. Akadt olyan is, aki nevét még ennél is rövidebben adta meg, mint például az a bizonyos Benedetto, akit valószínűleg Benedetto di ser Guido di messer Tommaso della Cenával azonosíthatunk.43 A legtöbben arra is utaltak aláírásukban, hogy hol tartózkodnak a levél írásakor: Velencé­ben vagy éppen Trevisóban. Küldemények és levélkézbesítés Mivel a korabeli kereskedelmi élet egyik legfontosabb információs forrása a rendszeres levelezés volt, ezért minél tekintélyesebb volt egy kereskedő, an­nál több levél fordult meg kezei között nap, mint nap és annál több új hírrel szolgáltak levelezőtársai az üzlet és a világ eseményeinek alakulásáról. A legki­terjedtebb ilyen levelezés korszakunkból a már említett Francesco Datini után maradt fönn, akinek több mint százezres hagyatéka kimeríthetetlen forrást je­lent a téma iránt érdeklődő kutatóknak. Ahogy azt többen közülük megjegyez­ték: Datini, éppen levelezése révén, Európa egyik legjobban informált embere lehetett.44 Ahhoz azonban, hogy ilyen szerteágazó levelezést folytasson egy ke­reskedő, megfelelő infrastruktúrára volt szüksége, hogy levelei pontosan és idő­ben célba érjenek. A 14-15. század fordulóján erre háromféle lehetőség volt Fi­renzében: a gazdaságosabb megoldás szerint több kereskedő összeállt és rend­szeres postaszolgáltatást fizettek szülőföldjük és egy másik város összekötteté-43 ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. fol. 358. 44 A több mint 153 ezer levél, amely fennmaradt utána, 17 korabeli állam területéről való és kö­rülbelül háromszáz települést érint az 1363 és 1410 közötti években, 1. Federigo Melis: Aspetti della vita economica medievale I—II. (Studi nell'Archivio Datini di Prato). Siena 1962., Joseph P. Byrne: The Merchant as Penitent: Francesco di Marco and the Bianchi Movement of 1399 Viator. Medieval and Renaissance Studies 20. (1989) 223.

Next

/
Thumbnails
Contents