Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Prajda Katalin: Levelező üzletemberek. Firenzeiek a Zsigmond korban
312 PRAJDA KATALIN kat, eltekintve a Domenico Borghini által minden bizonnyal saját kezűleg írt levelektől, amelyek rövidségüket egyben a bennük alkalmazott rövidítések nagy mennyiségének is köszönhetik. Ugyanakkor, mint minden a korból fennmaradt írásos emlék, ezek sem mentesek az általános formuláktól, amelyek első sorban a levelek nyitó- és zárósoraiban tűnnek fel. így kezdő sorként nagyon gyakran találkozunk az „írtam neked" vagy a „levelet kaptam tőled" kifejezésekkel, míg zárásként a „Krisztus vigyázzon rátok" fordulattal. Itt felmerül a kérdés is, hogy egyes vagy többes számot használtak-e a levelek szerzői saját személyük és a címzett megnevezésére, megszólítására. Giovanni Scolari következetesen minden levelében tegezte bátyját, Filippót, hasonlóan üzleti partnerük, Domenico is ezt az informális módját használta a kettejük közötti kommunikációnak. Ugyanakkor természetszerű az is, hogy az Andrea Scolarinak címzett levelekben a kereskedők többesszámot használtak, utalva ezzel a köztük magától értetődő módon meglévő társadalmi különbségre. Az itt tárgyalt mindegyik levélre jellemző, hogy azokat szerzőik aláírásukkal láttak el. Általában egy személy következetesen használt egy általa megszokott aláírási formát, így Matteo és Giovanni Scolari mindig Matteo Sco/ariként és Giovanni Scolariként írt alá, míg Tommaso Borghini mindig a Tommaso di Domenico formát használta. Akadt olyan is, aki nevét még ennél is rövidebben adta meg, mint például az a bizonyos Benedetto, akit valószínűleg Benedetto di ser Guido di messer Tommaso della Cenával azonosíthatunk.43 A legtöbben arra is utaltak aláírásukban, hogy hol tartózkodnak a levél írásakor: Velencében vagy éppen Trevisóban. Küldemények és levélkézbesítés Mivel a korabeli kereskedelmi élet egyik legfontosabb információs forrása a rendszeres levelezés volt, ezért minél tekintélyesebb volt egy kereskedő, annál több levél fordult meg kezei között nap, mint nap és annál több új hírrel szolgáltak levelezőtársai az üzlet és a világ eseményeinek alakulásáról. A legkiterjedtebb ilyen levelezés korszakunkból a már említett Francesco Datini után maradt fönn, akinek több mint százezres hagyatéka kimeríthetetlen forrást jelent a téma iránt érdeklődő kutatóknak. Ahogy azt többen közülük megjegyezték: Datini, éppen levelezése révén, Európa egyik legjobban informált embere lehetett.44 Ahhoz azonban, hogy ilyen szerteágazó levelezést folytasson egy kereskedő, megfelelő infrastruktúrára volt szüksége, hogy levelei pontosan és időben célba érjenek. A 14-15. század fordulóján erre háromféle lehetőség volt Firenzében: a gazdaságosabb megoldás szerint több kereskedő összeállt és rendszeres postaszolgáltatást fizettek szülőföldjük és egy másik város összekötteté-43 ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. fol. 358. 44 A több mint 153 ezer levél, amely fennmaradt utána, 17 korabeli állam területéről való és körülbelül háromszáz települést érint az 1363 és 1410 közötti években, 1. Federigo Melis: Aspetti della vita economica medievale I—II. (Studi nell'Archivio Datini di Prato). Siena 1962., Joseph P. Byrne: The Merchant as Penitent: Francesco di Marco and the Bianchi Movement of 1399 Viator. Medieval and Renaissance Studies 20. (1989) 223.
