Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Prajda Katalin: Levelező üzletemberek. Firenzeiek a Zsigmond korban
FIRENZEIEK A ZSIGMOND KORBAN 307 ben. A legkorábbi erre vonatkozó adatot az 1370-1380-as évekből ismerjük, amikor Bernardo és Rinieri Scolari a velencei háborúban együtt harcoltak Lackfi István erdélyi vajda seregével.23 A rokonság körülbelül negyedíziglen vezethető vissza a két Scolari testvér, Pipó és Matteo és az említett zsoldosok között, akik közül Rinieri talán Pipo és Matteo unokaöccseinek, Filippónak, Lorenzónak és Giamboninónak apjával azonos. Andrea Scolari váradi püspök anyjának címzett egyik levelében meg is említ egy néhai rokont Bernardo Scolari néven, aki talán az előbbi Rinieri testvére volt.24 Bernardo és Rinieri közös hadi tettei Laczkfi Istvánnal körülbelül arra az időszakra tehetőek, amikor Ozorai Pipó először tette lábát magyar földre, talán akkor már Luca di Giovanni del Pecchia firenzei kereskedő segédjeként. Először 1394-ből van arra adatunk, hogy a két Scolari testvér, Pipó és Matteo, apjuk halálát követően is, a Magyar Királyságban tartózkodott.25 Nem tudhatjuk, hogy a távoli nagybácsik kapcsolata az udvari arisztokráciával mennyiben befolyásolhatta a Scolari fivérek magyarországi karrierjét. Ugyanakkor tény, hogy Pipó Luca di Giovanni del Pecchia műhelyéből az esztergomi érsek, Kanizsai János szolgálatába került. Ezt követően kapunk hírt arról is Pipó egyik közel egykorú életrajzából, hogy a firenzei — a korábban Laczkfi István és örökösei birtokaihoz tartozó — Simontornyára került várnagynak, amelyet 1397-ben Kanizsai János kapott meg a királytól. Mivel azonban levéltári forrás nem áll a rendelkezésre, ezért nem tudhatjuk, hogy Ozorai ténylegesen mikor került erre a posztra. Pipó végül 1424-ben cserélte el egyik várát Simontornyára, mivel más nyomós érv nem indokolja, feltételezhetően személyes érdekből, talán nem lehetetlen azt sem feltételezni, hogy Simontornya és a Scolari család kapcsolata a Kanizsaiakat megelőző időszakra vezethető vissza.2" A zsoldosvezérek és Pipó családja között fennállt rokoni kapcsolatnak ugyanakkor más hozadékai is lehettek. Bernardo és Rinieri Scolari zsoldosvezérként szolgáltak a velenceiek ellen folytatott háborúban Padova ura, Francesco Carrara és a veronai della Scala család oldalán, akiknek fiai, Marsilio Carrara és Brunoro della Scala az 1410-es évek Velence ellen vívott háborújában együtt harcoltak Ozorai Pipóval Zsigmond oldalán, majd a háború után, befolyási területüket elveszítve, követték őt a Magyar Királyságba. Könnyen elképzelhető, hogy a már az 1300-as évek második felében meglévő Carrara-Della Scala-Scolari-kapcsolatok vezérelték a feleket az újbóli szövetségre. Ezek 23 A két Scolari zsoldosvezér apját nem említik a krónikák, csupán aforrások kiadói feltételezték, hogy Ciupo fiai lettek volna, 1. Galcazzo e Bartalomeo Gatari: La guerra da Trevixio nel 1383. Gesta magnifica domue Carrariensis. In: Rerum Italicarum scriptores. Raccolta degli storici iraliani dal cinquecento al millecinquecento ordinata da Ludovico Antonio Muratori nuova edizione riveduta apliata e corretta inziata da Giosue Carducci. Vittorio Fiorini continuata a cura di Dell'sitituto stroico Italiano per il medio evo tomo XVII parte 1. Vol. III. Bologna 1975. 24 A váradi püspök „nos consors de Scolaribus"-ként említette meg a rokont, akivel tehát apai ágon tartotta a rokonságot (ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. 324.). Lapo di Giovanni de Sirigatti példája esetén a „nos consorts" kifejezés alatt Christiane Klapisch-Zuber az unokatestvéreket említette, akik azonos családnevet viseltek Lapóval, 1. Christiane Klapisch-Zuber: La maison et le nom. Paris 1990. 65-66. 25 ASF Estimo 209. fol. 124v. 26 Engel Pál: Ozorai Pipo. In: Ozorai Pipo emlékezete. (Múzeumi füzetek). Szerk. Vadas Ferenc. Szekszárd 1987. 55.
