Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Csukovits Enikő: A földrajzi megismerés űtjai Európában (az ókortól a nagy földrajzi felfedezések megindulásáig)
292 CSUKOVITS ENIKŐ mindössze három személy esetében lehetünk biztosak abban, hogy saját példányuk volt: kettejük mellett Jó Fülöp burgundi herceg volt a harmadik tulajdonos.19 3 A munka értékével maguk is tisztában voltak. Fillastre, aki magánkönyvtárát még életében a Reims-i káptalannak adományozta, csak két kötetet tartott meg magának: a zsinat idején újrafelfedezett Cesareai Euszébiosz Krónikáját, és Konstanzban másoltatott Ptolemaioszát.19 4 Ok ketten már nem csak bizonyítottan olvastak, de írtak is földrajzi tárgyú munkát. Pierre d'Ailly 1410-ben összeállított Imago Mundi-ja a kor leghíresebb művei közé tartozott. Az Imago Mundi tulajdonképpen nem volt több egy nagyszabású kompilációnál, a bíboros az ókor és a középkor klasszikus szerzőire alapozva, általában tartózkodva saját véleménye kinyilvánításától, egyszerűen számba vette kora földrajzi ismereteit. A hatvan fejezetre osztott traktátus három nagyobb logikai egységre tagolódik. Az első rész — ahogy d Ailly megjegyezte, az asztrológusok alapján — a Föld és az ég általános leírását foglalja magában: itt tárgyalja azokat az ismereteket, amelyeket fontosnak tartott írásba foglalni a nap járásáról, a szférákról, a Föld klimatikus zónáiról, lakott és lakatlan régióiról. A második egység — a kozmográfusok nyomán — a három földrészt: Ázsiát, Európát és Afrikát ismerteti. Ázsia részletes leírása a 15. fejezettel, Indiával indul, és a 25. fejezettel, Kis-Ázsia tartományainak ismertetésével zárul. A 26-31. fejezet Európa kelettől nyugat felé haladó áttekintését, a 32-37. fejezet pedig az akkor ismert Afrika — vagyis főként az északi partvidék — országainak, tartományainak leírását tartalmazza. A harmadik blokk földrajzi fogalmak szerint halad: előbb a híres hegyeket, majd a szigeteket (40^18.), tengereket, tavakat (49-54.), végül a folyókat veszi számba (55-59.), hogy befejezésképpen még kitérjen a különféle szelekre.195 Az Imago Mundi klasszikusokra alapozott ismeretanyaga tipikus íróasztal melletti tudás volt, utazáskor nem igazán lehetett hasznosítani. Megírásakor d'Ailly főként Pliniusra, Solinusra, Orosiusra és Sevillai Szent Izidorra támaszkodott, a legmodernebb felhasznált szerző az 1294-ben elhunyt Roger Bacon volt. A világ azonban Bacon halála óta is sokat változott, nem is szólva Izidorról vagy épp Pliniusról! Az Imago Mundi azonban nem reflektált a változásokra, az időközben kitágult horizontra: Pierre d'Ailly egy olyan világ képét rögzítette, amely már rég elenyészett. Mivel azonban ez a kép világos és pontos volt, szívesen forgatták munkáját.196 A felhasznált források és a valóság közti feszítő ellentmondást természetesen ő is érzékelte: művében megjegyezte például, hogy Orosius, Izidor és a többi régi kozmográfus alig beszél a francia királyságról — amely pedig „ma", azaz d'Ailly korában, Európa legnagyobb királysága —, és nem tesznek említést szeretett Párizsáról sem, amely pedig a 193 Jean-Patrice Boudet: Un prélat et son équipe de travail à la fin du moyen âge: remarques sur l'oeuvre scientifique de Pierre d'Ailly. In: Humanisme et culture géographique i. m. 138. 194 Jeudy, C.: La bibliothèque i. m. 245., 247. 195 Edmund Buron: Ymago Mundi de Pierre d'Ailly, cardinal de Cambrai et chancelier de l'Université de Paris (1350-1420). Texte latin et traduction française des quatre traités cosmographiques de d'Ailly et des notes marginales de Christophe Colomb. Étude sur les sources de l'auteur. Paris 1930. 196 Guenée, B.: Entre l'Église et l'État i. m. 265.
