Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Csukovits Enikő: A földrajzi megismerés űtjai Európában (az ókortól a nagy földrajzi felfedezések megindulásáig)
288 CSUKOVITS ENIKŐ tellót? — ez a kérdés külön kutatásra ösztönözte Coluccio Salutatit, aki hatalmas energiát fektetett a probléma megoldásába. Nagyszámú kézirat átvizsgálásával, a szövegek összehasonlításával, a szóba jöhető helynevek nyelvészeti vizsgálatával, lokalizációjával született meg az eredmény: Cittá di Castello a római Tifernusszal azonos.16 9 Coluccio Salutati — mai szemmel egyszerűen helytörténetinek minősíthető — kutatását két körülmény teszi tudománytörténeti jelentőségűvé. Egyrészt a kutatás során —- 1405-öt írtak ekkor — az elsők közt hasznosított egy újonnan felfedezett klasszikus forrást, Ptolemaiosz Geographiáját, amelynek felbukkanása önmagán túlmutató korszakhatárrá vált, másrészt a kutatás módja, megvalósítása magán viselte a humanista geográfia valamennyi jellegzetességét. Az első modern földrajzi összefoglalások megszületéséig még hosszú, rögös út állt a humanisták előtt. Nehéz — olykor lehetetlen — volt választani az egymásnak ellentmondó, és gyakran ellenőrizhetetlen információk között. Már érzékelhetővé váltak az ókori tudásanyag hiányosságai, az antikvitás földrajzi képét több ponton átrajzolták az új ismeretek, a gyarapodó tudást azonban nem mindig lehetett beilleszteni az addigi világképbe. Geográfiai műveltségük messze meghaladta az előttük járó generációkét, de képtelenek voltak ezt a műveltséget szintetizálni. Nehézségeiket szemléletesen példázzák Boccaccio De montibus című munkájának Kaszpi-tengerről tudósító sorai. A Kaszpi-tengert az ókori geográfusok még az óceán egyik öblének tartották, zárt tenger voltát Rubruk Willelmus írta le elsőként.170 Boccaccio, úgy tűnik, hozzájutott Rubruk szövegéhez,17 1 hinni azonban — határozott bizonyíték hiányában — nem mert neki. A kérdés eldöntéséhez további kéziratokat — például Marco Pólót — is fellapozott, végül azonban nem tudott választani az ellentétes megállapítások között, így jobb híján egymás mellé rakta őket. De montibusa szerint két Kaszpi-tenger létezik: egy zárt tenger és egy másik, az óceánnal kapcsolatban álló tenger.172 A humanisták szíve láthatóan az ókori auktorokhoz húzott, műveikbe azonban mégis egyre több új ismeret került. „Inkább szeretnék hinni az ő tekintélyüknek, mint a saját szememnek" — írta a Kaszpi-tenger kapcsán Boccaccio,17 3 az ókori alapokon nyugvó világkép átrajzolása azonban már kezdetét vette, épp a De montibus-féle munkákkal. A tudásuk és lehetőségeik közt feszülő ellentmondásra a humanisták az ábécérendben, illetve az enciklopédikus jellegű munkákban találtak megoldást. Az információk alfabetikus rendezése biztosította számukra, hogy egyelőre ne kényszerüljenek átírni az antikvitás földrajzát, ugyanakkor tudásanyagát messzemenően hasznosíthassák. A megoldást a kényszer szülte, az egy-egy földrajzi helyre vonatkozó különböző, sok-169 Bouloux, N.: Culture et savoirs i. m. 289-290. 170 Lásd a 111. és a 116. sz. jegyz-eket! 171 Ezt feltételezi előszavában a szöveget kiadó Pastore Stocchi is, 1. Pastore Stocchi, M.: De montibus i. m. XLIV 172 „Caspium duplex esse mare comperio: aliud in mediterraneis nullo communicans mari, aliud vero ab Occeano procedens haud longe ab Occeano Scythico, et Scythas Hyrcanosque descindens" — De montibus i. m. 2001. 173 „vidi quedam se aliter habere quam veterum rationes ostendant, quibus in tantum indulgens fui ut mallem potius eorum auctoritati quam oculis credere meis" — uo. 2027.
