Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Csukovits Enikő: A földrajzi megismerés űtjai Európában (az ókortól a nagy földrajzi felfedezések megindulásáig)
286 CSUKOVITS ENIKŐ korú hivatkozások alapján azonban a szerzők többsége hihetetlen, csodás leírásaiért kedvelte elsősorban.16 5 Az idősebb Plinius sokkötetes Természettörténete a középkor folyamán mindvégig ismert és értékelt munkának számított,15 6 a könnyebb olvashatóság és használhatóság érdekében a 12. században egy angol klerikus kivonatot is készített a szövegéből.15 7 Érdekes módon azonban a humanista földrajzi érdeklődés hajnalán Itáliában, különösen annak középső területein, ritkaságszámba ment egy-egy Plinius kézirat. Petrarca — mint idézeteiből kitűnik — 1341-től kezdve olvasta és használta Pliniust; kezdetben az avignoni pápai könyvtár kéziratát, 1350-től pedig saját, Mantovában vásárolt példányát.16 8 A meglehetősen romlott szövegű kézirat nagy népszerűségre tett szert: ezt a példányt forgatták* annotálták Petrarca barátai is, így például — idézeteik, illetve saját kezű bejegyzéseik tanúsága szerint — Guglielmo da Pastrengo vagy Boccaccio.159 Noha egy Plinius-kézirat beszerzése még a század második felében sem ment könnyen, a 14. század valamennyi ismert, geográfia iránt vonzódó humanistája hozzájutott a vágyott szöveghez, Petrarcához hasonlóan többen saját példánnyal is rendelkeztek.16 0 A nehezen megszerezhető Pliniust rendkívül sokra tartották, Boccaccio egyenesen az ókori auktorok egyik leghíresebbikeként emlékezett meg róla.16 1 A trecento végi Itáliában a História naturalis a legidézettebb munkák közé tartozott. A kor humanistáinak harmadik kedvencét, Pomponius Mela Chrono graphiáját ma már egyszerűen második vonalbeli munkának tekinti a geográfia történetével foglalkozó szakirodalom, 14. századi újrafelfedezése azonban akkoriban revelációerejűnek számított. Az első latin nyelven írt geográfiai traktátust a 9. században még olvasták, azt követően azonban évszázadokra megfeledkeztek róla. Legrégebbi, a 9. század közepén, Franciaországban írt kéziratának egyik 12. századi másolata került Petrarca kezébe; ő volt az, aki — először természetesen barátai körében — elterjesztette a művet.162 A Chronographia, amelyet az itáliai humanis-luy „Solinus De Mirabilibus mundi librum eleganti et florido stilo coraposuit" — Guglielmo da Pastrengo: De viris illustribus et de originibus. A cura di Guglielmo Bottari. Padova 1991. 209. —A csodás feljegyzések átvételére jó példa: Riccobaldus de Ferrare: De locis Orbis. Ed. Gabriele Zanella. Ferrara 1986. 156 Arno Borst: Das Buch der Naturgeschichte: Plinius und seine Leser im Zeitalter des Pergaments. (Abhandlungen der Heidelberger Akademie der Wissenschaften. Philosophisch-historische Klasse, Jahrgang 1994. 2. Abhandlung) Heideberg 1994. 157 Karl Rück: Das Exzerpt der Naturalis História des Plinius von Robert von Cricklade. In: Sitzungsberichte der königlich bayerischen Akademie der Wissenschaften zu München, philosophisch-philologische und historische Klasse 1902. 195-285. 158 Bouloux, N.\ Culture et savoirs i. m. 151. — Petrarca fennmaradt kódexét jelenleg a Bibliothèque nationale de France őrzi (BnF, Manuscrits, Lat. 6802.). Petrarca Pliniusa és a kor számosjelentős geográfiai kézirata szerepelt a Biblioteca Medizea Laurenziana 1992-ben, Amerika felfedezésének 500. évfordulója alkalmából rendezett kiállításán. A kiállítás katalógusát 1. Firenze e la scoperta deU'America. Umanesimo e geografia nel '400 Fiorentino. Catalogo a cura di Sebastiano Gentile. Firenze 1992. Az idézett Petrarca-féle Plinius leírása: nr. 22. 159 Bouloux, N.: Culture et savoirs i. m. 151-152. 160 Bouloux, N.: Culture et savoirs i. m. 152-153. 161 Bouloux, N.: Culture et savoirs i. m. 155. 162 Catherine Gormley - Marie Rouse - Richard Rouse: The medieval circulation of the „De Chronographia" of Pomponius Mela. Mediaeval Studies 46. (1984) 268-319. — A 9. századi kéziratot a Vatikáni Könyvtár őrzi (Biblioteca Apostolica Vaticana, Vat. Lat. 4929.).
