Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Csukovits Enikő: A földrajzi megismerés űtjai Európában (az ókortól a nagy földrajzi felfedezések megindulásáig)
264 CSUKOVITS ENIKŐ — helységeknek, hegyeknek, folyóknak — a földrajzi koordinátáit tartalmazó, rubrika nélküli táblázatok sora. A munka az évszázadok folyamán egyre bővült: a legkorábbi fennmaradt bizánci kéziratokban még jóval kevesebb volt a felsorolt földrajzi helyek száma, sőt, az eredeti Geographiában még nem voltak térképek sem. A kéziratban szereplő koordináták alapján csak 500 körül egészítette ki egy bizonyos bizánci Agathodaemon 26 térképpel a művet. A reneszánsz idején azután, a bővülő földrajzi ismeretekkel egyre pontosabb és terjedelmesebb térképekkel egészítették ki Ptolemaiosz munkáját.38 A négy legjelentősebb ókori földrajzi szerző művei nem csak saját korukban hatottak inspirálóan a földrajzírásra: az őket követő különböző földrajzi tárgyú összefoglalások többé-kevésbé e munkákon alapultak. A kor sokat forgatott összefoglaló munkái közé tartozott még a 3. században született Caius Julius Solinus Collectanea rerum memorabilium, azaz Tudnivaló dolgok gyűjteménye című összeállítása, noha eredetisége messze elmaradt az eddig említett szerzőktől. A számos érdekes leírást tartalmazó mű csupán egy szórakoztató igénnyel készült kompiláció, Pomponius Mela és idősebb Plinius munkájának kivonatolása, kommentálása, kiegészítése.39 A további alapvető földrajzi, népismeretei leírások némelyike nem is önálló munkaként, hanem valamilyen történeti munka részeként készült: közülük a legismertebbnek számít az 5. századi hispániai írónak, Orosiusnak az ismert világról készített leírása,4 0 vagy Julius Caesar a gallokról írt ismertetése De hello Gallico, vagyis A gall háborúról című munkájában.41 A római birodalom felbomlása alaposan átírta a földrajzot, a görög, római szerzők által közvetített ismeretek azonban évszázadokkal túlélték a történelem változásait. A középkori krónikások, ha egy országot vagy népet akartak ismertetni, továbbra is a jól ismert klasszikusokhoz fordultak segítségért: a kora középkor egyik legtekintélyesebb tudósa, a 8. század elején élt Beda Venerabilis Az angol nép egyháztörténete című munkájában fő forrásként éppúgy Pliniust, Solinust és Orosiust használta, mint hét évszázaddal később, 1410-ben a pári-38 A Ptoleinaiosz-mappákra vonatkozó főbb ismereteket összefoglalja: The History of Cartography. Vol. 1. Cartography in Prehistoric, Ancient, and Medieval Europe and the Mediterranean. Ed. John B. Harley, David Wodward. Chicago-London 1987., különösen a 11. fejezet: Oswald A. W. Dilkc: The Culmination of Greek Cartography in Ptolemy. ( uo. 177-200.), illetve Agathodaemon létének vagy nem létének kérdéséről (The Agathodaimon enigma) a 15. fejezetben (Uő: Cartography in the Byzantine Empire, uo. 271-272.). Az antikvitás földrajzi tudásának — benne főként Sztrabón és Ptolemaiosz munkásságának — jól használható, rövid áttekintését 1. Geografia e geografi nel mondo antico. Guida storica e critica. A cura di Francesco Prontera. Roma-Bari 1983.; sajnos kéziratom elkészítése után jelent meg Patrick Gautier Dalchée alapos és alapvető monográfiája, így eredményeit már nem állt módomban hasznosítani: Patrick Gautier Dalchée: La Géographie de Ptolémée en Occident (IVü-XVIe siècle). Brepols, Turnhout 2009. (Terrarum Orbis 9.). 39 Theodor Mommsen: C. Iulii Solini collectanea reim memorabilium. Berlin 1895. (reprint: Hildesheim 1999.) (http://www.thelatinlibrary.com/solinus.html). 40 Históriáé adversus paganos, azaz Történelem a pogányok ellen. (http://www.thelatinlibrarycom/ orosius.html). 41 De bello Gallico: http://www.thelatinlibrary.com/caes.html. Magyar fordítását 1. Iulius Caesar feljegyzései. A gall háborúról. A polgárháborúról. Ford.: Szepessy Tibor, Ürögdi György. Magyar Helikon, Bp. 1974. Lásd 6. könyv 11-28.
