Századok – 2010

TANULMÁNYOK - Csukovits Enikő: A földrajzi megismerés űtjai Európában (az ókortól a nagy földrajzi felfedezések megindulásáig)

256 CSUKOVITS ENIKŐ Odüsszeusz és Nagy Sándor a római, majd a középkori műveltségben is jelentős szerepet kapott. Homérosz Odüsszeiáját a Kr. e. 3. században fordították először görögről latinra, ezt követően azonban tankönyvként is forgatták; Nagy Sándorról pedig már az ókorban több életrajzi munka is született.4

Tetteik irodalmi és képes ábrázolása nem szűnt meg a római birodalom felbomlása után sem, igaz, alakjukat a középkor írástudói a kor eszményeinek megfelelően átalakították. Eletükről az arra kíváncsiak a 12. századtól elsősorban az antikvitásban gyökerező, de erősen fiktív lovagregények, a Trója-regény és a Nagy Sándor-regény alapján szerezhettek ismereteket.5

1165 körül, amikor Benoît de Sainte-Maure — francia nyelven, verses formában — megírta Trója-regényét, elhatározásában feltehetőleg jelentős szerepet játszott a franciák trójai eredetének hagyománya. Regénye azonban gyorsan népszerűvé vált a francia királyság határain kívül is: a 13. században Guido delle Colonne Szicíliában latin prózára fordította,6 s a 13. században megszületett a szöveg első német fordítása is.7 A Trója-regény egy változatát — ahogy Gesta Hungaroruma prológusában közölte — elkészítette III. Béla magyar király névtelen krónikása is.8 Hasonló népszerűségre tett szert a Nagy Sándor-regény is, amely egyszerre volt kalandregény és egyben a kor ismereteinek kézikönyve, Sándor pedig egyszerre volt hős és a világ határainak felfedezője.9 4 Piero Treves: Il mito di Alessandro e la Roma di Augusto. Milano-Napoli 1953. — A kérdést az egyik legjelentősebb munka — Curtius Rufus: Historiarum Alexandri Magni Macedonis libri qui supersunt — kapcsán röviden áttekinti pl. Ádamik Tamás: Római irodalom az ezüstkorban. Bp. 1994. 69-79. Curtius Rufus munkája magyarul is megjelent, 1. Q. Curtius Rufus: A makedón Nagy Sándor története. Fordította és a jegyzeteket írta Kárpáthy Csilla. Bp. 1967. 6 Michel Stanesco - Michel Zink: A középkori regény története az európai irodalomban. Bp. 2000. 31^10., La littérature française du moyen âge. 1. Romans et chroniques. Présentation, traduction, choix de textes, notices et notes, chronologie et bibliographie par Jean Dufournet et Claude Lachet. Paris, 2003. 106-109., 115-119. — Homéroszt a 14. századig nem olvastak, újrafelfedezésére és újrafordítására csak az 1360-as évek elején került sor, 1. Nathalie Bouloux: Culture et savoirs géographiques en Italie au XIVe siècle. Brepols, Turnhout, 2002. (Terrarium Orbis 2.) 169-170. A regények legfrissebb kiadását 1. Benoit de Sainte-Maure: Le roman de Troie. Éd. bilingue partielle de Emmanuelle Baumgartner et Françoise Vielliard. (Le Livre de poche, „Lettres gothiques") Paris 1998., Alexandre de Paris: Le Roman d'Alexandre. Éd. bilingue de Laurence Harf-Lancner. (Le Livre de poche, „Lettres gothiques") Paris 1994., illetve (a másik szövegváltozat:) Thomas de Kent: Le roman d'Alexandre ou Le Roman de toute chevalerie. Traduction, présentation et notes de Catherine Gaullier-Bougassas et Laurence Harf-Lancner, avec le text édité par Brian Foster et Ian Short. (Champion Classiques) Paris 2003. 6 „História Destructionis Troiae" címmel. 7 Herbort von Fritzlar, majd Konrad von Würzburg fordításában, 1. Stanesco, M. - Zink, M.: A középkori regény i. m. 37. 8 „midőn hajdan iskolai tanulmányon együtt voltunk és egyforma iparkodással olvasgattuk a trójai történetet, melyet én erősen megkedvelvén, a Frígiai Dáresnek és egyéb szerzőknek könyveiből úgy, miként mestereimtől tanultam, a magam fogalmazása szerint egy kötetbe szerkesztettem [...]" — Anonymus: Gesta Hungarorum. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Hasonmás kiadásban megjelentette a Magyar- Helikon Pais Dezső fordításában, Budapesten, 1977-ben. 77. 9 A középkori Nagy Sándor-képre 1. George Cary: The Medieval Alexander. Cambridge 1956. — A Trója-regényt és a Nagy Sándor-regényt — és természetesen hőseiket — Magyarországon is ismerték. Korai ismertségükről Anonymus sorai mellett elsősorban a magyarországi névadás tanúskodik: a 12. századtól kezdve számos példa igazolja, hogy a két mondakör nevei gyorsan divatnevekké váltak, s a rendkívül elteijedt Sándor és Ilona (Helena) mellett feltűnően gyakran felbukkant az Achilles, Hektor és Paris, sőt, Priamus keresztnév is. Az Odüsszeusz/Ulisses név azonban nem vált divatnéwé (Kurcz Ágnes: Lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. századbem. Bp. 1988. 243-252.). A késő középkorból már több mint kéttucatnyi példányt ismeióink a két regény Magyarországon olvasott kézirataiból, illetve nyomtatott példányaiból. A kötetek egykori birtokosai közt Mátyás király, Vitéz János, Egervári László bán mellett pozsonyi jegyzőt, kolostori (szegedi ferencesek) és plébániakönyv-