Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Veliky János: A változások kora. Polgári szerepkörök és változáskoncepciók a reformkor második évtizedében (Ism.: Gergely András)

214 TÖRTÉNETI IRODALOM A gazdatisztek, agrárértelmiségiek professzionalizációját egy sajátos, az ideológia és a társadalmi szerep által erősen befolyásolt szimbiózisban értelmezi. Rész nyilvánosságról értekezik, amelybe a könyvben megjelenített történetek illeszkednek, azonban mindezt lényegében az arisztokrácia helyzetének változása alapvetően meghatározta. A szerző szerint az arisztokrácia vezetési igénye azért is speciális volt, mert személyesen kész volt ugyan felelősséget vállalni közhasznú célokért is. Tehát nem csupán „gazdasági osztályként" jelent meg, hanem a társadalmi rend érdekében is hajlandó volt fellépni. Konkrétan négy-hat mágnás tevékenységére tartja érvényesnek az ilyen jellegű szerepvállalást, akiket egyben a közvetlen pártpolitikától való távolságtartás is jellemzett. Ugyanennek a körnek a sokarcúsága abban is megmutatkozott, hogy munkaadóként másokhoz hasonlóan kíméletlenek voltak, követve az elterjedt paternalista mintát. Mindezek a vonások ösztönözhették a szerzőt arra, hogy lényegében az agrárarisztokrácia részleges társadalmasodásáról beszéljen, illetve eldöntetlenül hagyja azt a kérdést, hogy a megnevezettek „modernek" vagy „tradicionálisak" voltak. Olvasóként ezzel egyetértek, már csak azért is, mert maga a kérdés egy eléggé elkoptatott és szerintem igazán nem adekvát problémafelvetést tartalmaz. Azt mindenesetre el lehet mondani, hogy egy tipikus utótörténeti, mintegy folyamatvégi, erősen a „mindentudás" pozíciójából megfogalmazott mesterséges szembeállításról van szó. A kortársi értelmezések, önképek és akkori múlt- és jövőképek ennél jóval színesebbek voltak, amelyek mögött felsorakozó társadalmi csoportok súlyát történelmietlenség lenne negligálni. Véleményem szerint a szerző éppen a kortársi kontextusokat, a változó történeti szituációkat a korábbiaknál jóval markánsabban tekintetbe veszi úgy, hogy közben a sokféle történeti szálat kézben tartva érthető történelmi tablót fest. Tematikusság és időrendiség egymással harmonikusan jelenik meg. A kezünkbe vett könyv, mondhatjuk, hogy természetesen, a tartalomjegyzéktől a személynévmutatóig alapvetően őrzi a gondos német kiadói munka jegyeit. Mindennek ellenére találhatók apróságok, amelyek kiiktathatók lehettek volna, mint például a Szécsen és Széchen név egységes írása (60, 61, 252, 272.), a településnév és kiadó nevének egybeírása (120.), vagy éppen az und kötőszó helyére and került (213.). A forrás- és irodalomjegyzék igen gazdag, de joggal hiányolható például az Agrárvilág Magyarországon 1848-2002 című kötet. A Debreceni Egyetemen 2006-ban megvédett habilitációs írás német nyelvű változata az eredetileg közgazdász szerző — közismerten — széles körű tájékozódási képességéről és virtuozitásáról tanúskodik. Ahogy a szerző is kijelöli, a szöveg keletkezése a Domanovszky Sándor, Szabó István és követőinek historiográfiai előzményeire is visszavezethető, amelyek legfőbb jellemzője a tudatosan felvállalt komplex közelítésmód és elemzés volt. Véleményem szerint a magyarországi történetkutatás, annak is társadalomtörténeti érdeklődésű irányzatának egyik ritka idegen nyelvű és színvonalas műve jelent meg. Szerzője kellő kritikával és mértékben összeveti az általa megfogalmazottakat más országok társadalmi, politikai jelenségeivel, amelyek egyben a további összehasonlító kutatást ösztönözhetik. A szerzőtől a korábbi hazai és külföldi tanulmányai, az általa szerkesztett könyvei után mindig vártuk az „igazi" önálló monográfiát, amit ebben a tekintetben is rendhagyó módon, először németül jelentetett meg. Joggal feltételezhetjük, hogy azt rövidesen követi az első magyar nyelvű könyve, amely látásmódjával és történeti elemzéseivel jelentősen alakíthatja múltképünket, társadalmi önismeretünket. O. Kovács József Veliky János A VÁLTOZÁSOK KORA Polgári szerepkörök és változáskoncepciók a reformkor második évtizedében Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 2009. 250 o. Veliky János tanulmánykötete harminc esztendő írásaiból válogat, s e gyűjtemény — a kötet alcímével némileg ellentétben — a teljes (1830-1848 közötti) reformkor problémáit tárgyalja. Az első fejezet a reformkor társadalmát mutatja be összefoglaló jelleggel, különös tekintettel az értelmiség helyzetére, s a helyzetéről kialakított gondolati reflexióira. A második fejezet előbb Széchenyi politikai pályakezdetét tárgyalja a Hitel megírásakor, majd egy rövid Kölcsey-tanulmányt olvashatunk a szatmári követ töprengéseiről az 1832-36-os országgyűlés idején, végül Eötvös 1843-ban készült memorandumainak politikai és személyi hátteréről közöl elemzést. A