Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Ursprung, Dániel: Herrschaftslegitimation zwischen Tradition und Innovation (Ism.: Miskolczy Ambrus)

TÖRTÉNETI IRODALOM Daniel Ursprung HERRSCHAFTSLEGITIMATION ZWISCHEN TRADITION UND INNOVATION Repräsentation und Inszenierung von Herrschaft in der rumänischen Geschichte Aldus-Verlag, Kronstadt, 2007. 433 o. URALMI LEGITIMÁCIÓ HAGYOMÁNY ÉS INNOVÁCIÓ KÖZÖTT Az uralom reprezentációja és gyakorlása a román történelemben A jelen kötet a Zürichi Egyetemen született licenciátus-záródolgozatból nőtte ki magát. A témára, a romániai hatalom longue durée szellemében való vizsgálatának követelményére az 1989-es események hívták fel a figyelmet. Ennek érdekében a szerző Ceauçescu mellé két hosszabb ideig uralkodó vajdát keresett és talált, a havaselvei Matei Basarabot (uralkodott: 1632-1654) és a moldvai Vasile Luput (uralkodott: 1634-1653). A szerző ugyanis azt vizsgálta, hogy a kommunista vezér groteszk kultuszának voltak-e előképei? A folyamatosság milyen vonulatai érvényesülnek, és ezek milyen mértékben magyarázzák a lassan már nem is közeli múlt fejleményeit? Miképpen hatott a sokat emlegetett bizánci örökség a hatalmi legitimációs technikákra? A szerző válaszai meggyőzőek és szellemesek, bár a történet elég komor. Hiszen olyan terepen mozgunk, ahol a 16. században Moldvában egy vajda átlag 4 évet uralkodott, Havaselvén pedig kettő és felet. (Ehhez még hozzá lehetett volna tenni, hogy a polgári korszakban a kormányok is ritkán töltötték ki a nekik járó időt.) A változékonyság viszont erősíti a hatalom megszilárdításának a szándékát, és talán ezért is az a grandománia, amelynek jegyében Lupu moldvai vajda, aki egyébként albán származású volt, és állítólag románul sem tudott jól, bizánci pompába burkolózott, felvéve a császári Vasile nevet, és úgy dicsőíttette magát, mint a világ nyolcadik csodáját. így próbálta ellensúlyozni a legitimációs deficitet. A havaselvei vajdának nem volt szüksége ilyesmire, mert ő a hazai bojárságból emelkedett ki, és az idegen, görög elemek elleni fellépéssel tüntette ki magát. Viszont a hazai bojárok sorából a Basarab név felvételével tüntette ki magát, éspedig a 16. század elején uralkodó Neagoe Basarab vajdával teremtett így fiktív rokonságot és valóságos karizmát. Mindkét uralkodó a helyi oligarchiával szemben akarta helyzetét megszilárdítani, mert mint egy kiváló román történész E P Panaitescu hangoztatta: az oligarchia állandó, az uralkodó változó. Ceau§escu is a bőrén érezhette ezt, neki a pártelittel szemben kellett az elődök hatalmi technikáival élni. Vasile Lupu a szegényeket karolta fel. Ceau§escu is a tömegekhez szólt, velük és bennük élt, amikor a fejedelmi többest használta, amikor viszont megszökött az általa összehívott bukaresti tömeggyűlésről, pedig még csak bekiabáltak neki, akkor delegitimálta magát és uralmát. Ugyanakkor Lupu és Ceau§escu is saját rendkívüli képességeiket hangsúlyoztatták. így lett Ceausjescu a Kárpátok géniusza. (Személyes tapasztalatom, hogy amikor már ropogott a rendszer, akkor azok a bennfentesek, akik tudtak valamit, azt fejtegették, hogy a párt- és államvezér a rossznak a géniusza, tehát mindegy volt már minek, csak valaminek, mert így meg lehetett magyarázni, hogy miért tudott olyan sokáig uralkodni. A másik ilyen magyarázat a hosszú és eszeveszett uralomra az, hogy a lakosság többsége, a faluról blokkba költözöttek tisztelik a bolondokat, ahogy a falu világában tisztelték.) A szerző találóan hangsúlyozza, hogy a román világban nem élt az állandó uralmi hatalom legitimációjának hagyománya. A helyzethez kellett mindig alkalmazkodni, és megtalálni, illetve megteremteni a hagyományt. Ha volt ilyen hagyomány feledésbe merült. Ilyen például az uralkodói titulatúrában a Io (Ia>) partikula, amely a Iuàuufiç névből ered, és az alak, amelyből a görög szó származott, héberül Isten kegyelmére utal. Meg lehetett volna viszont említeni D. Onciul elméletét, amely szerint a Io (I<o) az Asszanida dinasztiát megalapító János cár nevéből származik, jelezve, hogy a havaselvei vajdaság egyfajta utódállama a 12. század végén feltámadó bolgár-román cárságnak. Ursprung könyvének erénye a jó és jellegzetes illusztrációkból álló függelék. Ceau§escu mint államelnök nem véletlenül szorongatta a jogart, ezt a román király vezette be, összrománságot jelképező szimbólumként, ugyanakkor a buzogányra is hasonlított, amely a vaj-