Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Somorjai Ádám - Zinner Tibor: Washingtonból jelentjük. A budapesti amerikai nagykövetség Mindszenty bíboros tevékenységére vonatkozó, 1971-ben keletkezett iratai
160 SOMORJAI ÁDÁM - ZINNER TIBOR mindig ő marad Esztergom érseke, Magyarország prímása? A koronatanú ebben a kérdésben alighanem maga a bíboros, aki 1973. december 8-án írt, lemondása körül sorrendben harmadik és részletes levelét, amelynek bő részleteit hozza az emlékiratokban, így írta alá: „Szentséged legalázatosabb fia, aki sohasem mond le, Mindszenty József bíboros [s. k.], aki hazája elhagyásának feltételeként és Őszentsége 1971. október 23-án kimondott szavai szerint esztergomi érsek, Magyarország Prímása". Feltételezésünk az, hogy ha a pápa valóban azt mondta volna, hogy mindig, akkor a bíboros ezt feltehetően a címe megjelöléséhez hozzátette volna.7 8 Viszont ez a kifejezés logikusan akkor kerülhet elő, ha lékirataiban tagadja, hogy a szentatya a „mindig" szót is említette volna. Elmarasztalja Németh Lászlót is, aki a Vigilia hasábjain fejtette ki a Casaroliéval azonos álláspontját. Saját véleményét -amely megegyezik Mindszentyével - Zágon prelátus irathagyatékára hivatkozva fogalmazta meg, ld. Adriányi G.: A Vatikán keleti politikája i. m. 120-121, 157. - Adriányi megfogalmazásában a pápa szavai több ponton emlékeztetnek azokra a kifejezésekre, amelyek Mindszenty bíboros kívánságára kerültek bele az 1971. júniusi Zágon-féle Pro Memóriába, de az „impeditus" szóval összefüggésben. A pápa szerinte így szólt: „Te esztergomi érsek, Magyarország prímása vagy és maradsz", míg a Pro Memoria szövege - megintcsak Adriányi szerint - ez: „Az érseki és prímási minőség meghagyásáért köszönetemet fejezem ki a Szentatyának... impeditus vagyok és maradok", ld. Adriányi G.: A Vatikán keleti politikája i. m. 121. — Am Adriányi itt a Zágon-féle emlékeztető adott részletének kezdő és a záró szavait úgy illeszti egymás mellé, mintha szemantikailag összefüggenének, pedig erről szó sincs! A három ponttal („...") jelzett kihagyás ugyanis hosszú szöveget takar: „Örömmel és megnyugvással vettem a lapokból a hírt, hogy a Szentatya ezt a magyar külügyminiszterrel is közölte. A fenti joghatóságok felfüggesztését élőszóval vállalom, írásban ezt ne kapja meg senki, még az új apostoli adminisztrátor sem. A jogok felfüggesztése csak Magyarország területére vonatkozzék, a bécsi Pázmáneum névleg is fennhatóságom alatt maradjon. A »sede plena« megoldásnak ellene vagyok. Maradjon, ahogy volt. Ahogy 1948-ban, éppenúgy 1971-ben is" - és csak ezután jön a befejezés: „impeditus vagyok és maradok", ld. Adriányi G.: A Vatikán keleti politikája i. m. 91. - Ami azt jelenti, hogy ebben az összefüggésben a „maradok" csak erősen áttételesen vonatkoztatható a prímási és érseki minőségre. Miért engedi meg magának Adriányi ezt az enyhén szólva erősen kifogásolható eljárást? Nyilván azért, hogy „rímeljen" a bíborosnak a pápához 1972. március 10-én kelt leveléből idézett kifejezésre: „Én esztergomi érsek és Magyarország prímása maradok, impeditus", ld. Adriányi G.: A Vatikán keleti politikája i. m. 137. - Mindezek révén igyekszik megalapozni saját álláspontját: „A pápa kijelentése ... nem időleges, hanem végérvényes, definitív jellegű volt." Kijelenti, hogy Zágon prelátus ezt megerősítő szavait „a budapesti Mindszenty-Archívumban található eredeti irat bizonyítja", ld. Adriányi G.: A Vatikán keleti politikája i. m. 121., ám itt nem ad jelzetet, hol is keressük ezt az iratot. Végezetül a pápa szándékát vélelmezi: „A pápa a kérdéses kijelentést az adott garancia ismeretében is azért mondhatta, mert ügy vélte, a garancia beváltására nem fog sor kerülni. Vagy előbb hal meg a majdnem 80 éves prímás, vagy pedig sikerül neki Mindszentyt mint az egyház hű fiát arra rávenni, hogy a pápai kérésnek engedelmeskedjen és lemondjon érsekségéről", ld. Adriányi G.: A Vatikán keleti politikája i. m. 122. - Nehéz minősíteni e gondolatot, Szerző találékonyságát dicséri. 78 Saját fordításunk, ld. Somorjai A.: Ami az emlékiratokból i. m. 40. - Balogh Margitnak köszönettel tartozunk észrevételéért, amit 2007 nyarán magánközlésként fogalmazott meg: „Vajon kihagyta volna Mindszenty azt a lehetőséget, hogy úgy írja alá: őszentsége 1971. október 23-án kimondott szavai szerint MINDIG esztergomi érsek, Magyarország Prímása — ha valóban ezzel a fordulattal mondta?" — Figyelemreméltó Casaroli bíboros két megjegyzése emlékiratai vonatkozó részében. Az egyik: Möns. Zágon, aki itt kulcsszereplő, az október 23-án elhangzott pápai szavakat a maga 1971. júniusi missziójának (melynek során, mint az előző jegyzetben láttuk, a bíboros nyomatékosan kijelentette, hogy magát mindenkori érseknek és prímásnak tekinti) tudatában fordíthatta, és így nem szándékosan „toldotta" meg azokat. A másik: 1973. november l-jén kelt és kézzel írt levelében a pápa „bár hosszasan kifejti indokait, amiért [... Mindszenty] lemondását javasolja - semmi utalást nem tesz előzetes biztosítékokról vagy vállalásokról, amelyeket később vissza kellene vonnia", ld. Casaroli, Agostino: A túrelem vértansága. A Szentszék és a kommunista államok (1963-1989). Budapest 2001. 161-162. - Möns. Zágon ugyanakkor abban az október 23-i keltezésű följegyzésében,
