Századok – 2010
TÖRTÉNETI IRODALOM - Loca Credibilia. Hiteleshelyek a középkori Magyarországon (Ism.: G. Tóth Péter)
TÖRTÉNETI IRODALOM 1541 Sarbak Gábor a könyvkultúrára vonatkozó forrásokat elemzi és értelmezi, így legkorábbi emlékeinket, nevezetesen Bonipert Priscianus nyelvtanát kérő levelét, vagy a pécsváradi apátság 13. századi átírásban fennmaradt alapítólevelében található, hitelesnek elfogadott könyvlistát. Majd sorra veszi a jelentősebb könyvgyűjtőket és bibliofileket, a külföldi gyűjteményekben fellelhető pécsi vonatkozású kéziratokat, olyan részletekig, mint amikor Pál domonkos fráter elcseréli Nicolaus de Lyra, az egyébként a Képes Krónikában is idézett, biblia kommentárját egy Szt. Jeromos leveleit tartalmazó kötetre. A 14. századi pécsi egyházmegye vonatkozásában legalább ötszáz pécsi egyházmegyei misekönnywel számol, érzékeltetve a kéziratok pusztulásának arányait. Az eddigi szempontokhoz hasonlóan Mohács a művelődés területén is jelentős változásokat hozott, alapjaiban rengette meg a térség oktatási hálózatát, Varga Szabolcs azonban számos pozitív példát hoz arra, hogy az 1530-as és 40-es évek jelentős alakjai miként kerültek kapcsolatba Péccsel, így értesülünk arról, hogy 1538-ban eljutott ide Pesti Gábor Nomenclatura sex linguarum c. könyve, 1539-ben Istvánffy Pál itt szerez egy széphistóriát, Bonfini magyar történetének kézirata eljutott a baranyai alispánhoz. Ugyanakkor joggal figyelmeztet arra, hogy a reformáció rohamos és tudatos térhódításáról 1543 előtt aligha beszélhetünk az egyházmegyében. Koszta László, a magyar hiteleshelyi írásbeliség egyik avatott kutatója lényegre törően foglalja össze a hiteleshelyi gyakorlat általános jellemzőit, s annak terjedését, gyakorlatát az egyházmegyében. Eredményei szerint a 14. század közepéig az egyházmegye négy káptalanja és 28 kolostora közül tíz folytatott hiteleshelyi tevékenységet. Ezek közül nagyobb jelentőségre a pécsi, boszniai székes-, a pozsegai társaskáptalan, ill. a pécsváradi és szekszárdi bencés konvent tett szert. A hiteleshelyek fejlődése jól mutatja az írásbeliségnek az egész társadalmat átható megújulását a 13. századtól, amit az oklevéladó helyek és maguknak az oklevelek számának növekedése is jól tükröz. Ügy látja, hogy e tevékenységnek fontos szerepe volt az egyháziak és világiak közötti kapcsolat szorosabbá válásában, az egyházi értelmiség formálódásában, a hosszú kiszállások pedig az egyházi és a világi kultúra érintkezését segítették elő. Ennek közvetlen hatása lett a hazai jogi műveltség alakulására, ugyanakkor az írásbeliséggel át is vállalták annak „terhét" a környező nemesi társadalomtól. Az utolsó, nyolcadik fejezetben Búzás Gergely (Magyar Nemzeti Múzeum, Mátyás Király Múzeum, Visegrád) időrendben tekinti át az egyházmegye építészeti emlékeit. Hangsúlyozza, hogy az anyaggyűjtés során sok esetben még publikálatlan forrásokat is hasznosítani tudott, amelyek értelemszerűen segítségül szolgáltak az alaprajzi és belső tér, boltozat-rekonstrukciói során. A fejezet a nem művészettörténész olvasó számára is nagyon látványos, de igazán a szakemberek fogják tudni értékelni. A kötet elkészültével nyugodtan kijelenthetjük, hogy a pécsi egyházmegye az egyetlen, modern módszerekkel feldolgozott magyarországi egyházmegyénk, s a kötet remekül szerkesztett, módszertanilag is példamutatónak tekinthető az elkövetkező feldolgozások számára. Nemcsak a pécsi egyházmegyének, hanem a középkori magyar egyháztörténetnek, sőt némi megszorítással a középkori Pécsnek is alapvető kézikönyvét veheti kézbe az olvasó. Jelen vállalkozásnak azt kívánjuk, hogy a tervbe vett további négy kötet — évfordulók híján is — hasonló magas színvonalon és igényes kivitelben jelenjen meg. Reméljük, hogy a többi egyházmegye történetének megírása esetében azért nem kell várni azok 1000 vagy 1500 éves évfordulóira. Veszprémy László LOCA CREDIBILIA Hiteleshelyek a középkori Magyarországon Szerk. Fedeles Tamás, Bilkei Irén. (Egyháztörténeti Tanulmányok a Pécsi Egyházmegye történetéből IV) Pécsi Egyházmegye Egyháztörténeti Bizottság, Pécs 2009. 144 o. 2006. december 12-én „825 éves a hiteleshelyi írásbeliség" címmel konferenciát rendeztek Pécsett a Pécsi Egyházmegye, a Pécsi Egyházmegye Egyháztörténeti Bizottsága, a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottsága II. Szakbizottságának Egyháztörténeti Munkabizottsága és a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Közép- és Koraújkori Történeti Tanszéke közös szervezésében. A konferencián elhangzott tizenegy előadásból hat tanul-
