Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásárok a középkorban
1420 WEISZ BOGLÁRKA történő kikiáltás már az Árpád-kortól ismert eljárás volt. Különböző esetekben találkozunk ezzel a módszerrel, így például birtokügyekben,22 0 vásártartás engedélyezése,2 "1 vámszedés biztosítása,22 2 meghatározott útvonal használata,221 kereskedésre vonatkozó rendeletek megismertetése,22 4 egyéb királyi rendelet kihirdetése céljából,22 5 új pecsét használata esetén.2 2 " A peres eljárás során az alperesnek a többszöri idézés ellenére történő távolmaradása esetében alkalmazott háromvásáros kikiáltás az 1290-es években jelenik meg. Albert király 1439. évi törvényének 33. cikkelye két perbehívást követően rendelte el a háromvásáros kikiáltást.22 7 A háromvásáros kihirdetés útján történő perbehívást Mátyás az 1486. évi törvényével megszüntette,2 2 " amit II. Ulászló 1495. évi törvénye is megismételt, és helyette az értesítéssel történő idézést vezette be.22 9 Egy 1496-ban kelt oklevél is arról számol be, hogy a háromvásáros kikiáltást a törvény erejével megszüntették, és helyette értesítéssel kell idézni.2 1 " Verbőci Istvánnál szintén megtaláljuk a háromvásáros kihirdetések eltörlésére vonatkozó utalást.2 " A háromvásáros kikiáltások egy része ugyanazon megyére esett,21 2 vannak azonban két, vagy három megyében elrendeltek is. E két utóbbi esetet érdemes jobban szemügyre venni, közülük is azokat, melyek nem megyehatáron fekvő vásárokon rendeltek el kikiáltást. 1335-ben Nagymartom Pál országbíró oklevele szerint egy 1330-ban kezdődött birtokvita során Abaúj és Zemplén megyei vásárokon került sor kihirdetésre, méghozzá 1330-ban Terebesen kedden, egy másik — ismeretlen — Zemplén megyei vásáron szombaton, végül csütörtökön az Abaúj megyei Kassán. Ugyanezen ügyben 1334 tavaszán csütörtökön Kas-220 L. pl. 1272-1290: HO VIII. 273.; 1312: Anjou-okit. III. 287. sz.; 1322: Anjou-okit. VI. 569. sz.; 1336: Anjou-okit. XX. 395. sz.; 1409: ZsO II/2. 221 L. pl. 1275-1290: Heves 44.; (1282): ÁÚO IV 379.; 1322: Anjou-okit. VI. 646. sz.; 1340: Anjou-okit. XXIV 158. sz.; 1402: ZsO H/1. 1983. sz.; 1405: ZsO II/l. 3773. sz.; 1411: ZsO III. 590. sz.; 1411: ZsO III. 3177. sz.; 1417: ZsO VI. 600. sz.; 1418: ZsO VI. 1528. sz. 222 L. pl. 1296: Urkundenbuch zur Geschichte Siebenbürgens I. Bearb. Gjeorg] D[aniel] Teutsch, F[riedrich] Firnhaber. (Österreichische Geschichtsquellen. Abt. 2. Bd. 15.) Wien 1857. (a továbbiakban: UGS I.) 195. 223 L. pl. (1291): Kis Péter: Kiadatlan oklevelek az Erdődy család Bécsben őrzött levéltárából (1251-1297). Levéltári Közlemények 75. (2004) 2004. 78. 224 L. pl. 1336: Anjou-okit. XX. 6. sz.; 1397: ZsO I. 4819. sz. 225 L. pl. 1317: Anjou-okit. IV 435. sz.; 1417: ZsO VI. 715. sz. 226 L. pl. 1340: Anjou-okit. XXTV 239. sz. 227 Corpus Juris Hungarici. Magyar törvénytár. 1000-1526. évi törvényczikkek. Ford.: Nagy Gyula, Kolosvári Sándor, Óvári Kelemen, Márkus Dezső. Bp. 1899. (a továbbiakban: CJH) 294. 228 Décréta Regni Hungáriáé 1458-1490. Francisci Döry collectionem manuscriptam additamentis auxerunt, commentariis notisque illustraverunt Georgius Bónis, Geisa Érszegi, Susanna Teke. Bp. 1989. 276-277. 229 CJH 566. 230 Quia tarnen huiusmodi trinaforenses proclamationes vigore generalium statutorum eiusdem regni abolita fuisse dinoscuntur ob hoc loco ipsius trinaforensis proclamationis idem Michael in causam attractus ad hue ad praemissa insinuationis mediantis evocandus fore videbatur pro eo amicitiam vestram literatorie petieramus diligenter — DL 26 939. 231 Werbőci L: Tripartitum i. m. H/2. 5. § 232 L. pl. Boldva-Lád-Szentpéter (Borsod m.) — 1293: DL 90 763.; Kolozsvár-Bonchida-Désvár (Doboka m.) — 1337: UGDS I. 490.; Pécs-Szentlőrinc-Kisdér (Baranya m.) — 1417: DL 10 549.; Bánszécs-Balog-Rozsnyóbánya (Gömör m.) — 1430: DL 16 753.
