Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásárok a középkorban
1414 WEISZ BOGLÁRKA tekintett attól, hogy az adott vásáron pénzbeváltói megjelenjenek,15 5 illetve kikötötte, hogy csak a bíróval és a falunaggyal együtt végezhetik munkájukat.15 6 A vásárokon az áruk mérésére a kereskedők — egyes esetekben — saját mérőeszközeiket használták, melyet a vásáron hitelesíteniük kellett. A Selmecbányái városi jog szigorú büntetést írt elő a nem hitelesített száraz és híg űrmértékek, hosszmértékek (rőfök), mérlegek vagy súlyok (súlysorozatok) használata esetén: havalaki nem hitelesített mérőeszközt használt, akkor első esetben 1 márkát kellett fizetnie az esküdteknek, második alkalommal 2 márkát, harmadik alkalommal kezével felelt érte, amely büntetést 10 márkával válthatta meg. Ez utóbbi esetben a tíz márka kétharmad-egyharmad arányban oszlott meg a bíró és az esküdtek között.15 7 Hasonlóképpen büntette a jogtalan súlyokkal, rőfökkel vagy mérlegekkel történő mérést a budai jog is, mely szerint ha valaki ilyet használt, első alkalommal a bíróságnak 1 márka ezüstöt kellett fizetnie, a második alkalom után elveszítette a kereskedő nevet, a továbbiakban nem kereskedhet.15í > Valószínű, hogy a kereskedő a hitelesítésért is kisebb pénzösszeggel tartozott a hitelesítést végző személynek. A középkor későbbi századaiban tudunk olyan településekről, melyek saját mérleggel, mértékekkel rendelkeztek,1 ^ és ezek használatára kötelezték az idegen kereskedőket,16 0 valamint ezt használták a nyersanyagok (réz, vas, viasz, faggyú stb.) mérésére is,161 míg a helyi kereskedők továbbra is saját, hitelesített mérlegeiket, mértékeiket használták.16 2 A mértékeket a város jegyével láttak el, jelölve annak hitelesített voltát.1 " A pénz mérlegeléséért is fizetni kellett: I. Károly 1336. március 25-én elrendelte, hogy az ország minden vásárának legyen a forintok, a garasok és a kisdénárok méréséhez mérlege, melyet megbízható ember kezel, aki mérésenként meghatározott pénzösszegre jogosult.16 4 Forum liberum A magyarországi latin jogi írásbeliség által a vásár megnevezésére használt forum, liberum kifejezést eddig kétféleképpen értelmezték: hol vámmentes 155 +1190: EFHU 17. (RA 151. sz.); 1340: CDCr X. 564-565. (Anjou-okit. XXIV 414. sz.). 156 1 255: CDES II. 345. 157 ÁÚO III. 209. 158 Budai jk. II. 540. (436. art.). A budai jogkönyv ezen rendelkezését átvette az újlaki jog is, vö. Monumenta Historico-Juridica Slavorum Meridionalium. XII. Statutum civitatis Ilok Anno MDXXV Ed. Rudolf Schmidt. Zagreb 1938. 21. (17. art.). 159 Legalább két városi mérleg lehetett egy városban, egy a nehezebb (pl. a vas), egy pedig a könnyebb áruk (pl. a fűszer) mérésére szolgált. 160 Vö. 1400: Domanovszky Sándor: A szepesi városok árumegállító joga. Lőcse és Késmárk küzdelme az árumegállításért 1358-1570. Bp. 1922. 199.; Budai jk. II. 352. (73. art.), 528. (412. art.). 161 Vö. 1435: Domanovszky Sándor: A szepesi városok árumegállító joga i. m. 210.; Budai jk. II. 528. (411 art.). 162 Vö. Budai jk. II. 387-388., 389, 529. (148, 152, 413. art.). 163 Vö. Budai jk. II. 381. (134. art.), 388. (149. art.). 164 Décréta Regni Hungáriáé. Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301-1457. Ed. Franciscus Döry, Georgius Bónis, Vera Bácskai. (Publicationes Archivi Nationalis Hungarici II.) Bp. 1976. (a továbbiakban: DRH 1301-1457.) 94.
