Századok – 2010

KRÓNIKA - † Köpeczi Béla (1921-2010) (R. Várkonyi Ágnes)

KRÓNIKA 1281 Magyarországra 1949 végén visszatérve merőben megváltozott viszonyokkal kellett szembenéznie. Koncepciós perek, lezárt határok, vasfüggöny, államosítások, kitelepítések. Megszüntették az egyházi iskolákat, megrostálták a Magyar Tudományos Akadémia tagjait, betiltották a népi kollégiumokat és 1950-ben feloszlatták az Eötvös Collegiumot. Már állt a Margit híd, felavatták az újjáépített Lánchidat, leleplezték a Gellért-hegy tetején a szabadságszobrot, megalakult a Magyar Tudományos Tanács, zajlott a kulturális élet ideológiai átrendezése. Milyen személyi, lelki, etikai indítékai voltak, hogy bekapcsolódott a munkásmozgalomba, tagja lett a Magyar Dolgozók Pártjának, majd utódpártjainak? És micsoda idők? A Sorbonne doktora el kellett hogy végezze a Marxista-Leninista esti egyetemet! Töretlenül emelkedő közéleti, tudomány-és művelődéspolitikai pályára került. 1954-től a Kiadói Tanács feladatait, mint elnökhelyettes, látta el, 1955-től a Kiadói Főigazgatóságot vezette, 1963 végétől pedig két éven át a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Kulturális Osztályát irányította. Közben tanított az ELTE francia tanszékén, 1965-1967 között ellátta a tanszékvezetői, 1967-1970 között az ELTE rektorhelyettesi feladatait. Az irodalomtudomány kandidátusi (1959) majd doktori (1965) fokozatának elnyerése után 1967-ben a Magyar Tudományos Akadémia I. Nyelv és Irodalom Osztályában levelező, 1976-ban rendes tagjává választotta. 1970-1982 között az Akadémia főtitkára, majd főtitkárhelyettese lett. 1982-1988 között művelődési miniszter, 1987-1988-ban mint elnök az Országos Közművelődési Tanácsot irányította. Első írásai rövid esszék és tanulmányok voltak a francia és a román irodalom olyan közismert alakjairól mint Babeuf, Victor Hugo, Aragon, Camus, Balcescu, Eminescu. Több művüket fordította, vagy adta ki magyarul. Számos könyvet és tanulmányt írt, szövegválogatást szerkesztett többek között a francia irodalomról, kora ideológiai, művelődési kérdéseiről. Legtöbb időt, energiát hosszú pályáján megszakítás nélkül mindvégig a Rákóczi-szabadságharc történetére fordított. Különösnek tűnt, hogy irodalmi és nyelvész képzettségéhez képest történeti műveket írt. A kérdést többen feltették és 1966-ban maga is megfogalmazta és részletesen válaszolt rá. Az irodalomtörténész átlátta — fejtette ki —, hogy történeti vizsgálatok nélkül a korszak irodalma sem érthető. Emellett hangsúlyozta, hogy a szabadságharc történetére rakódott sok torzítás, idealizálás, aktuális politikai kisajátítás, és az ösztönözte a munka elkezdésére, hogy a szabadságharc „igazi arcát megtalálhassuk." A feladat az egész magyar történetírást foglalkoztatta. Különleges körülmények között. A történettudományt a pártállam kivételes helyzetbe emelte, és ideológiai ellenőrzése alá vonta, játékterét tekintélyek hierarchikus tilalomfái között vélte kijelölhetőnek. A tudomány belső követelményei azonban óhatatlanul önálló, szakszerű fejlődését ösztönözték az adott és változó lehetőségek között. A Rákóczi-szabadságharcról a régi magyar történetírás egyrészt igényes, másrészt torzulásokkal terhelt öröksége következtében is eltérő értelmezések éltek. A hatalom hivatalos ideológiája jegyében ugyancsak többféle felfogásban foglalkoztak a magyar történelem e korszakos eseményével. A Magyar Történelmi Társulat elnöknője 1949. évi programjában Thaly Kálmán történetírása