Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Serföző Szabolcs: A zarándokhelyek szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában a 17-18. században
A ZARÁNDOKHELYEK SZEREPE . . . A 17-18. SZÁZADBAN 1199 nai sikerek, végül a 18. század elején a spanyol örökösödési háború során a Bajorországgal fennálló konfliktus állt. A Habsburgok fokozatos elfordulása a Német-római Birodalomtól és a dinasztia ezzel párhuzamosan kialakuló keleti orientációja — amit mindenekelőtt Magyarország 1683-tól kezdődő visszafoglalása tett lehetővé — Mariazellt a vallási-politikai érdekek fókuszába helyezte nemcsak földrajzi, hanem kulturális értelemben is. így csak ekkor, a 17-18. század fordulóján, a politikai körülményeknek köszönhetően érvényesülhetett igazán a kegyhely vallási-politikai szerepe és szimbolikus jelentősége. Ennek a folyamatnak mintegy indikátora volt a Habsburgok altöttingi zarándoklatainak említett megszűnése a 17. század végén. A mariazelli templom barokk átépítésére a 17. század második felében került sor, ami egyértelmű jele a barokk kori zarándoklatok fellendülésének. A Habsburgok jelentős mértékben támogatták ezt a vállalkozást: két évvel az átépítés megkezdése előtt, 1642-ben III. Ferdinánd császárként először utazott Mariazellbe, gyalog téve meg az út utolsó szakaszát. Útjára elkísérte felesége, Mária Anna spanyol infánsnő, mostohaanyja, Gonzaga Eleonóra és öccse, Lipót Vilmos is, majd együtt vállalták, hogy 30000 forintot áldoznak az átépítésre.68 Mariazell Habsburg-kultuszának bemutatása nagy hangsúllyal jelenik meg a korabeli nyomtatott mirákulumos könyvekben, szövegben és képben egyaránt: így például Urban Pickelius Benedicta Virgo Cellensis című, 1645-ben kiadott müvének címlapelőzék-metszete III. Ferdinánd és családja hódolatát ábrázolja a Celli Szűzanya előtt. A kompozíció előterében a császár és első felesége, Mária Anna térdel, előttük párnára helyezett koronáikkal, mellettük két kisebbik gyermekük, Lipót főherceg és Mária Anna látható. Középen elsőszülött fiuk, a trónörökös — a későbbi IV — Ferdinánd áll, akinek a szerző a könyvet ajánlotta, a háttérben pedig a mariazelli templom épülete tűnik fel, utalva arra, hogy a császár a barokk átépítés legfőbb mecénása volt. Az allegorikus kompozíció egésze azt a gondolatot fejezi ki, hogy a Habsburg-dinasztia a celli Szűzanya oltalma alatt áll, és az ő kegyelméből uralkodik, amint azt a feliratszalagon olvasható szöveg is megfogalmazza: Cuius pulchritudinem [sol] et [luna] mirantur69 usque adeo nostrae domus est haec inclita curaeJ0 Míg II. Ferdinánd uralkodása alatt legalább kétszer,7 1 III. Ferdinánd pedig ötször, addig I. Lipót császár már kilenc alkalommal járt Mariazellben, igaz az utóbbi elődeinél több mint kétszer hosszabb ideig, 46 éven át uralkodott. I. Lipót először a császárrá koronázását követő évben, 1659 júliusának elején járt a 68 Az összeg az udvar más kiadásaival összehasonlítva rendkívül magas. Összehasonlításul: a főudvarmester 1651-ben 2320 forinttal gazdálkodott, míg a császárné szakácsa mindössze 180 forinttal. Kinsey, L.: The Habsburgs at Mariazell i. m. 38., 279. A templom barokk átépítésének költsége összesen több mint 300000 forintot tett ki. Agnes Stillfried: Der barocke Umbau der Mariazeller Wallfahrtskirche. In: Schatz und Schicksal. Hrsg. Helmut Eberhart - Heidelinde Fell. Graz 1996. 51-61., itt: 54. 69 Idézet az „Ipsi sum desponsata, cui Angeli serviunt" kezdetű antifonából. 70 Mariazell és Magyarország i. m. III—3. 71 1621. évi zarándoklata után II. Ferdinánd 1627 júliusában, életének 50. évében még egyszer ellátogatott Mariazellbe, és egy értékes kazulát, a császárné pedig a kegyszobor számára egy palástot adományozott. Sternegger, B. : Sechstes Jahr-Hundert i. m. 281.; Oblationes sacrae in Maria Cell ab anno 1602. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest; Egyetemi Könyvtár (a továbbiakban ELTE EK), Kézirattár Ab 221. fol. 1.; Archiv für Österreichische Geschichte 89. (1901) 214.
