Századok – 2010

KÖZLEMÉNYEK - Serföző Szabolcs: A zarándokhelyek szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában a 17-18. században

A ZARÁNDOKHELYEK SZEREPE . . . A 17-18. SZÁZADBAN 1195 ugyancsak megtartották a gótikus szentélyrekesztő egyes részeit, köztük a Nagy Lajos és felesége kettős portréjaként számon tartott kőfaragványt, és azokat mintegy spoliumként beépítették a templomhajó közepén kialakított, szabadon álló kegykápolnába, közvetlenül annak bejárata fölé. A kegyhely Nagy Lajoshoz fűződő legendájának jeleneteit a templom kupolaterének freskói is megörökí­tették (Giovanni Battista Colomba, 1670 k.), és részletesen leírják azokat a mariazelli mirákulumos könyvek is. V Albert 1438. évi mariazelli zarándoklatát követően a 16. század elejéig csak szórványos adatokkal rendelkezünk a Habsburg-uralkodóknak a stájer kegyhelyhez fűződő kapcsolatáról. A reformáció elterjedésének időszakában, a 16. század derekán — Altöttinghez hasonlóan — nemcsak a búcsújárók száma esett vissza igen jelentős mértékben Mariazellben, hanem az uralkodói látoga­tások is elmaradtak. Az ellenreformáció kibontakozásával, a 16. század utolsó harmadától kezdve azonban a kegyhely nem pusztán visszanyerte korábbi je­lentőségét, hanem a közép-európai katolikus megújulás emblematikus helyévé vált. E folyamat kezdetén, 1572-ben — a házasságkötésüket követő esztendő­ben — II. Károly, Belső-Ausztria főhercege feleségével, Mária Anna bajor her­cegnővel Mariazellbe zarándokolt. A kegyhely kortárs krónikása szerint a fő­hercegi pár még kétszer járt Mariazellben, és minden alkalommal fogadalmi adományokkal gazdagították a templom kincstárát.50 Férje halála után Mária Anna még négy alkalommal látogatott el a kegyhelyre, mindig gyermekeivel együtt, megteremtve ezzel a Habsburgok mariazelli zarándoklatainak kora újkori csalá­di-dinasztikus tradícióját.5 1 A Wittelsbach-házból származó Mária Anna fontos közvetítő szerepet játszott a Pietas Bavarica fent ismertetett modelljének a Habsburg-udvar felé történő közvetítésében, és egyik ösztönzője lehetett a Habs­burgok bensőséges Mária-tiszteletének.5 2 Úgy tűnik, a 17. század elejéig Mariazell még csak a stájer hercegek szá­mára bírt jelentőséggel, a család másik ágából származó német-római császárok (I. Ferdinánd, II. Miksa vagy II. Rudolf) mariazelli zarándoklataira vonatkozó­an legalábbis nincsenek adataink.53 A fordulópontot az jelentette, hogy 1619-ben II. Károly főherceg fia, II. Ferdinánd (1619-1637) személyében a Habsbur-50 Christoph Andreas Fischer: História Ecclesiae Cellensis ad Beatam Virginem. Viennae 1604. cap. 36., 37., 39., 41.; Sternegger, B.: Sechstes Jahr-Hundert i. ra. 259. 1590. évi zarándoklatukról egy egykorú dokumentum is említést tesz. L. Friedrich Emanuel von Hurter: Geschichte Kaiser Fer­dinands II. und seiner Eltern. Schaffhausen 1850. II. 519. 51 Fischer, C. A.: Históriáé i. m. cap. 42.; Sternegger, B.: Sechstes Jahr-Hundert i. m. 253-256. 52 Coreth, A.\ Pietas Austriaca i. m. 50-51. 53 A kegyhely kortárs krónikása feljegyezte ugyanakkor, hogy II. Miksa császár lánya (Erzsé­bet), IX. Károly francia király özvegye 1585-ben Mariazellbe zarándokolt, majd negyedszúlött fia, III. Miksa osztrák főherceg (1558-1618) 1598-ban egy Hatvan várát ábrázoló ezüst reliefet adományo­zott a templomnak, a város 1596. augusztusi ostromának és a törököktől való visszafoglalásának em­lékére (Fischer; C. A.: Históriáé i. m. cap. 49.). A 16. században más európai dinasztiákhoz hasonlóan a Habsburgok reprezentációjában is fontos szerepet játszott az itáliai Loreto. A kegyhely 1598-ban megjelent krónikája szerint Habsburg Mária saját, 30 font súlyú ezüst szobrát küldte Loretóba, 1552-ben pedig I. Ferdinánd adományozott egy másfél láb magas, 31 font súlyú ezüst Mária-szobrot, amelynek lábánál öt évvel korábban meghalt felesége, Jagelló Anna alakja térdelt. Miska osztrák fő­herceg ugyancsak saját ezüst képmását küldte Loretóba, de Albert és Miska bajor herceg, valamint Báthory István erdélyi fejedelem különféle adományairól is beszámol a krónika. (L. Horatius Tur­sellinus: Lauretanae históriáé libri quinque. Mainz 1598. lib. 2. c. 6., 17., lib. 3. c. 19., lib. 4. c. 20., lib. 5. c. 1.; vö. még: Walter Pötzl: Loreto in Bayern. Jahrbuch für Volkskunde [1979] 187-218.)

Next

/
Thumbnails
Contents