Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: A prágai nunciatúra tervezetei a trienti katolicizmus magyarországi terjesztésére a 16-17. század fordulóján
A PRÁGAI NUNCIATÚRA TERVEZETEI ... A 16-17. SZÁZAD FORDULÓJÁN 1175 csatolva küld egy jelentést Magyarország vallási viszonyairól. A mellékletet a jelentés regesztájának közlője, Oskar Arnold Meyer 1915-ben kifejezetten a Dello stato presente...-vel azonosította. Emellett a nuncius november 7-én továbbította az Államtitkárság részére II. Rudolfhoz korábban eljuttatott memorandumát, amely szintúgy 300 katolikus világi papot és püspököt említ magyar viszonylatban, mint a mindenképpen október 3-a után keletkezett (Esztergomot már török kézen lévőnek mondó) Dello stato presente....36 Nem valószínű, hogy ez a szám toposzszerű lett volna. Sőt Ferreri esetleges szerzőségét is felveti, hogy a Dello stato presente... a klérus létszámát szintén ennyiben adja meg. Október 24-ei dispacciójában azonban a szentszéki diplomata nem említi, hogy ő írta volna az emlékiratot, és valóban nem is írhatta. Ekkor még csupán bő fél éve tartózkodott új állomáshelyén, a Dello stato presente... szerzője viszont régi és nagyon pontos, testközelből szerzett tapasztalatait vetette papírra. Kifejezetten azt említi, hogy néhány éve a vallási reformokat illetően már megkísérelte elképzelései kifejtését, de nem járt eredménnyel. (Tóth ezt a sort a reformok tényleges megvalósítására tett kísérletként értelmezi, szerintem tévesen.) Végül maga az irat szókimondó stílusa alacsonyabb rangú személy szerzőségét sejteti. Erre már Károlyi Árpád rájött, aki kezdetben Ferrerinek, majd csak egy, a magyar viszonyokat jól ismerő „olasz papnak" tulajdonítja a szöveget, viszont 1604 elejére datálja azt.3 7 Röviden vonjuk meg a Dello stato presente... kezdetű memorandummal kapcsolatos elemzés mérlegét. A szöveg nagy valószínűség szerint nem Rómában, hanem Magyarországon vagy annak közvetlen közelségében, röviddel 1605. október 3. után keletkezett. Megírásának helye és ideje kizárni látszik Verancsics Faustus szerzőségét. 0 már ekkor úton volt, október 22-én lépte át Velence északi határát.3 8 Szerzője ugyanakkor nem lehet maga a prágai nuncius, aki ismerte a szöveget, és minden bizonnyal október 24-ei dispaeci-ja mellékleteként juttatta el a Kúriába azt.3 9 Mi a helyzet az ugyanazon tollból született II modo de restaurare... emlékirattal? Ez a forrás ugyanis valóban Rómában keletkezett. Erre a szövegben található questa Corte utalásból, amely a pápai udvarra vonatkozik, továbbá az Országos Széchényi Könyvtárbeli másolat hátiratának presentato al Papa 3 36 Die Prager Nuntiatur des Giovanni Stefano Ferreri i. m. 554.: 1. j. 37 Magyar országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel. I—XII. köt. 1526-1606. Szerk. Fraknói Vilmos - Károlyi Aipád. (Monumenta Hungáriáé Historica III.: Monumenta Comitialia I—XII.) Bp. 1874-1917. XI. 230., 240, 248, 283-289, 293. 38 Tóth L.: Verancsics Faustus i. m. 180. 39 „E perché nostro signore resti pienamente informato dello stato della religione di Vngaria, le ne mando un ristretto, che non mandai con le altre scritture nel principio del suo pontificato, perché mi è stato manco facile il ridurre insieme questo puoco, che qualsivoglia altra, che habbia mandato d'altre provincie. Vedrà in esso vostra signoria illustrissima, come Dio benedetto s'è compiacciuto che ancorché il regno d'Vngaria da tanti anni in qua sia ripieno d'heretici, non si sia perö mai, nè dai re, nè dai comitii publici professato altra, che la religione cattolica, la quale non si è mai macchiata con una minima senttura, incontario, il che obbliga maggiormente sua maestà e l'arciduca a star constant nell'istesso. Vedrà in detta scrittura anche vostra signoria illustrissima la vera occasione delle querele degli Vngari, e la ragione con la quale pretendono di non essere chiamati rebelli." Az Államtitkárság estrattója szerint a nuncius manda un ristretto dello stato della religione d'Vngaria, della quale vedrà l'occasione della querela degl'Vngari, et la ragione, per la quale pretendono di non esser chiamati ribelli." ASV Fondo Borghese, Serie II, vol. 167. fol. 96rv és 104v.