Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
1156 KRIZA ÁGNES mányát ismerő tanító, oktató és lelkipásztor. Én pedig a bűnös, Krisztusnak méltatlan Mocestiből származó Lackó szolgája, aki utolsó az emberek között, a király logofetje, alázatosan leborulok a te kegyelmes személyed és valamennyi, a Szent Hegyen élő atya és testvér előtt. Arra kérem ugyanis Szentségedet, hogy írjon nekünk az igaz emberek lelkéről, hol lesznek azok Krisztus ítéletéig, a mennyországban, vagy más helyen várják Krisztus ítéletét. És ugyancsak a bűnös emberek lelkéről, vajon Krisztus ítéletéig szenvedni fognak, avagy sem. Kérem Szentségedet, írjon nekünk arról, miként tartják, a mi papjaink ugyanis eltérően tanítják az embereknek. Egyesek azt mondják: amikor meghal az igaz ember, abban az órában lelke a mennyországba tér; míg mások azt mondják: az ítéletig nincs jutalom Istentől. Hogy mindez miképpen lehet, és miért nevezik ezt vámszedésnek,15 0 nem értjük, de arra kérjük Önt, a Szent írás alapján írjon erről érthetően nekünk, nehogy megbotránkozzunk. És ugyancsak tudja meg Szentséged, hogy itt a magyar földön, és a németekén, és mindenütt a római pápa alá tartozó keresztények között számos eretnekség ütötte fel a fejét, és álpróféták jelentek meg most közöttük. Egyesek azt hirdetik, hogy nincs szükség sem böjtre, sem gyónásra, sem liturgiára, valamint, hogy nem szükséges a szentekhez, sem a prófétákhoz, sem az apostolokhoz, sem a vértanúkhoz, sem a szentséges Istenszülőhöz imádkozni, egyedül Istenhez; mert jóllehet szentek ők, Isten előtt azonban nem nyújtanak segítséget. Azt is mondják a papjaik, hogy házasodjanak, mint a mieink. Mindezt egy Luther nevű próféta tanítja. Ó ugyanis meghódította a német földet, és a papjaik házasodnak, s itt a magyar földön sokan csatlakoztak hozzá, elfogadták a tanítását, míg mások azt mondják: azt tartsátok meg, amit eddig megtartottatok. És sok a törvénytelenség köztük. Nem tudják, hogy mit tegyenek. Ezért kérjük Szentségedet, küldjön nekünk valamiféle tanítást a szent írások alapján, olyat, amilyen az első, János királynak küldött levele is volt. Ezt az első levelét őkegyelme levéltárában rendelte el megőrizni. Most pedig, fontolja meg Szentséged, lehetne-e azon fáradozni, hogyha Isten megadja, egyesüljünk, hogy egy hit legyen, egy nyáj, egyetlen pásztor - Krisztus, ahogy kezdetben volt. Mert maga a király mondta, hogy ha kibékül a német királlyal, szeretne egy zsinatot szervezni, és a mi patriarcháinkat szeretné arra a császártól kikérni,151 hogy legyenek ott a mi földünkön összehívandó zsinaton. Ezért küldjön Szentséged levelet a király őfelségének, a római pápának, az ő összes országába, s azok lelki tanítóinak. Rólunk pedig ne feledkezzék meg szent imáiban és a mi Urunk Istenünk és Megváltónk Jézus 150 Mitarsztvo=vámszedés. Jellemzően az ortodox tradícióban létező elképzelés arról, hogy a halál után a bűnös lelken a démonok számon kérik meg nem gyónt bűneit. A halál utáni vámszedés ortodox hagyományának legfontosabb forrása a 10. században élt Új Szent Vazul bizánci legendája (BHG /Bibliotheca Hagiographia Graeca/ 264.): I. V Dergacsova-, Poszmertnaja szugyba i „inoj mir" v drevnyerusszkoj knyizsnosztyi. Moszkva 2004. 71-92., 205-326.; Pentkovszkaja, T. V.\ Drevnyejsij szlavjanszkij perevod Zsityija Vaszilija Novogo i jego grecseszkij original. Vizantyijszkij Vremennyik 63. (2004) 114-128.; Sz. G. Vilinszkij: Zsityija szv. Vaszilija Novogo v russzkoj lityerature. II. Tyekszti. Zapiszki Novotosszijszkogo unyiverszityeta: Isztoriko-filologicseszkij fakultyet (1913: 7. sz.) A lélek halál utáni sorsának ortodox értelmezéséről: Jean-Claude Larchet: La Vie après la mort selon la tradition orthodoxe. Paris 20042. 151 „hocset ot carja iszprosziti". A „car" titulus itt a szultánra (I. Szülejmánra) vonatkozik.
