Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
SZAPOLYAI JÁNOS LEVELEZÉSE AZ ÁTHOSZI SZERZETESEKKEL (1533-1534) 1143 a folklorisztikus jegyeket mutató, 16-17. századi kéziratokban fennmaradt, ugyanakkor feltehetően néhány évszázaddal korábban keletkezett szövegek azt támasztják alá, hogy Dadogó Péter alakja a feltételezésekkel ellentétben valószínűleg nem a bizánci, hanem a szláv irodalomban született meg, és ott is vált legeltérőbb elbeszélések révén igen népszerűvé. Az is feltételezhető, hogy a keleti szlávokhoz délről terjedt át a Dadogó Péter-hagyomány, amelynek közvetítésében olyan szövegek vettek részt, mint amilyen például Gavriil levele is. Az olvasóban joggal merül fel a kérdés: no de ki is ez a Dadogó Péter pápa, aki ennyi szörnyűséget tett? Bár ilyen nevű pápa nem ismert, több történeti személyiség neve is felmerült az azonosítási kísérletek során. Legtöbbször a forrásokban ugyancsak Dadogó Péterként (Petrus Mongus) emlegetett 5. századi eretnek alexandriai patriarchával azonosítják a pápát. Ugyanakkor azt sem volt nehéz belátni, hogy nem feltétlenül kell történeti személyt keresni Dadogó Péter alakja mögött, aki alighanem egy kitalált, szimbolikus figura. A Dadogó Péter-történetek is nagyon furcsák, meseszerűek, nyilvánvaló kitalációk, amelyeket Popov egyszerűen „gyerekesen naivnak" tart, ráadásul — mint kiemeli — ezek a szövegek a lényegi dogmatikai különbségekről szót sem ejtenek, ehelyett szokás- és szertartásbeli különbségekre vezetik vissza a sötéten megrajzolt római egyház elszakadását.98 A helyzetet „súlyosbítja", hogy a történeti krónikák is éppen a Dadogó Péter-történettel indokolták az oroszok ortodoxia melletti választását, kézenfekvő érvet szolgáltatva az orosz, illetve szláv ortodoxia bárdolatlanságáról alkotott hagyományos sztereotípiák számára. Mindazonáltal már Popov kritikusa, Pavlov is sejteni vélte, hogy miként Dadogó Péter alakja, ugyanúgy maga ez egész Dadogó Péter-legenda is szimbolikusan értelmezendő.99 Tény ugyanakkor az is, hogy a Dadogó Péteréhez hasonló történetektől, legendáktól és hagyományoktól hemzseg a középkori szláv irodalom. A 19-20. századi irodalomtörténet nem is nagyon tudott mit kezdeni velük, általában értéktelennek tartva figyelmen kívül hagyta őket. Csak az utóbbi egy-két évtizedben fedezték fel őket újra, ami azzal a felismeréssel függ össze, hogy a középkori ortodox irodalom és vele együtt a kultúra egésze a hagyományos pozitivista, történeti-kritikai módszerekkel megragadhatatlan, értelmezhetetlen.10 0 Sorra jelennek meg azok a szemiotikai, hermeneutikai és antropológiai megközelítést javasló tanulmányok, amelyek bár konkrét kérdést tárgyalnak, sokkal inkább metodológiai kérdéseket feszegetnek, vagyis arra keresik a választ, milyen tudományos módszer alkalmas a modern ember számára idegen és érthetetlen középkori kultúra feldolgozására, értelmezésére és értékelésére.10 1 98 Popov A.: Isztoriko-lityeraturnij obzor i. m. 16. 99 Pavlov, A.: Krityicseszkije opiti i. m. 15-16. 100 Sz. B. Filippov: Religioznaja borba i krizisz tragyicionalizma v Rosszii XVII veka. Bp. 2007. 7-13. 101 Pl. A. L. Jurganov: Ubity besza. Puty ot Szrednyevekovja k Novomu vreraenyi. Moszkva 2006.; Ierotopija. Szozdanyije szakralnih prosztransztv v Vizantyii i Drevnyej Ruszi. Red. A. M. Lidov. Moszkva 2006.; B. A. Uszpenszkij: Kresztnoje znamenyije i szakralnoje prosztransztvo. Pocsemu pravoszlavnije kresztyatszja szprava nalevo, a katoliki szleva napravo? Moszkva 2004.; Uő: Voszprijatyije isztorii v Drevnyej Ruszi i doktrína „Moszkva-Tretyij Rim". In: Russzkoje podvizsnyicsesztvo. Moszkva 1996. 464-501.
