Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
SZAPOLYAI JÁNOS LEVELEZÉSE AZ ÁTHOSZI SZERZETESEKKEL (1533-1534) 1129 Ha Bülownak sikerült is Moszkvában néhány világit meggyőznie, az ortodox papság részéről ugyanolyan határozott elutasításba ütközött, mint bő egy évtizeddel később Lackó és Szapolyai is. Ténykedésére válaszul egy sor, nagyjelentőségű polemikus szöveg született, többek között a humanista műveltséggel felvértezett, Itáliát is megjárt, egykori áthoszi görög szerzetes, Makszim Grek tollából,3 3 illetve a pszkovi szerzetes, Filofej is ugyanebben a polémiában fogalmazta meg híres Moszkva - harmadik Róma elméletét.3 4 Mindezek alapján nyilván az sem meglepő, hogy az erdélyi ortodox világiak körében éppen a törökök elleni küzdelemmel összefüggésben ugyancsak valós alternatívát jelentett az unió gondolata. Lackó levele ugyanis nem titkoltan egy ortodox ember levele, amelyben a szerző saját ortodox, és nem uralkodója katolikus álláspontját képviseli. És ő az, aki ortodoxként az unió lehetőségét felveti (talán ezzel is függ össze, hogy a kulcskérdésről, a pápa egy esetleges unióban játszott szerepéről felvetésében nem is ejt szót). A szerző saját ortodox vallását hangsúlyozandó három további helyen használ többes szám első személyt: 1. a lélek halál utáni sorsával kapcsolatban, amelyet a „mi papjaink" különféleképpen magyaráznak; 2. a papok nősülése kapcsán; 3. végül akkor, amikor „a mi patriarcháinkról" beszél. Ezek közül a Lackó által elsőként említett és részletesen leírt kérdés egy aprócska információt ad a Kárpát-medence ortodoxiájának 16. századi belső és egyébként számunkra teljesen ismeretlen viszonyairól. Lackó ugyanis „papjaink" egymásnak ellentmondó tanításáról beszél: „egyesek azt mondják: amikor meghal az igaz ember, abban az órában lelke a mennyországba tér; míg mások azt mondják: az ítéletig nincs jutalom Istentől. Hogy mindez miképpen lehet, és miért nevezik ezt vámszedésnek,3 5 nem értjük". A kérdés arról tanúskodik, hogy a helyi ortodox papok körében is élesen felvetődött a katolikus tisztítótűz-tan ortodox megítélésének kérdése. A katolikus purgatórium-elmélet, amely szerint a menny és a pokol között létezik egy köztes hely, ahol a lélek megtisztul a meg nem gyónt, vagy le nem vezekelt bűneitől, a 13. század óta viták tárgya volt a katolikusok és az ortodoxok között, így a ferrara-firenzei uniós zsinaton (1438-1439) is az egyik legtöbbet vitatott kérdést jelentette.3 6 Az ortodox egyház azonban nem rendelkezik a katolikushoz hasonló, szabatos tanítással a lélek halál utáni és az utolsó ítélet előtti sorsára vonatkozóan, azt egy sokkal kevésbé definiálható, várakozással teli, átmeneti állapotként képzeli el, amikor is az emberi lélek földi cselekedeteinek meg-Nyikolaj, a német földről származó bizonyos doktor és nagy rétor levele Vasszian, rosztovi érsekhez címet viseli (Poszlanyije ot nyekojego doktora i velikogo ritora imenyem Nyikolaja ot Nyemeckija oblasztyi, piset zse Vasszianu, aprhiepiszkopu Rosztovszkomu). V. Zsmakin: Pamjatnyik russzkoj protyivokatolicseszkoj polemiki XVI veka. Zsurnal Minyisztyersztva Narodnogo Proszvescsenyija 211. (1880: 10. sz.) 311-332.; vö. Szinyicina, N. V: Tretyij Rim i. m. 182. 33 Ezen szövegek (vagyis a három latin-ellenes és a két csillagjóslás ellen írt levél, valamint további két, Makszim Grek neve alatt fennmaradt katolikus-ellenes írás) kritikai kiadása: Makszim Grek: Szocsinyenyija i. m. 34 Szinyicina, N. V: Tretyij Rim i. m. 174-182.; Filippov Szergej: „Támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol". Történelembölcséleti elképzelések a 15-17. századi Oroszországban. Aetas (1995: 3. sz.) 5-31.; Filofej szerzetes-. Levél a rossz napokról és órákról. Ford. Sisák Gábor, jegyz. Filippov Szergej - Sisák Gábor. Uo. 127-136. 36 A vámszedés (szlávul: mitarsztvo) jellemzően az ortodox tradícióban létező elképzelés arról, hogy a halál után a bűnös lelken a démonok számon kérik meg nem gyónt bűneit. A vámszedésről 1. még a Függelékben található szövegközlés kommentárját. 36 Vö. Aristeides Papadakis - John Meyendorff: A keresztény Kelet és a pápaság felemelkedése. Bp. 2002. 561-565.
