Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
SZAPOLYAI JÁNOS LEVELEZÉSE AZ ÁTHOSZI SZERZETESEKKEL (1533-1534) 1127 Ezzel szemben sokkal kérdésesebb „Lackó ot Mocesti"-nek, Szapolyai János logofet-jének azonosítása. A szakirodalomban ezzel kapcsolatban kétféle vélemény létezik, ami lényegében a logofet szó többértelműségére vezethető vissza. A logofet leggyakoribb jelentésében kancellárt, vezető tisztségviselőt jelent. Ha ebből indulunk ki, „Lackó" vagy ehhez hasonló nevet viselő magasrangú személyt kell keresnünk Szapolyai környezetében. Ez alapján kézenfekvőnek tűnik az 1530 és 1534 között erdélyi vajdai címmel is rendelkező diplomata, a lengyel származású Hieronymus Laskival (1496-1541) történő azonosítás, amit már a szöveg első publikálója, Petrusevics is megtett,23 de mindenekelőtt Daskevics érvel emellett a lehetőség mellett.2 4 Ebben az esetben azonban két kérdés is nyitva marad: mit jelent a Lackó mellett szereplő „ot Mocesti", azaz „Mocestiből" megnevezés, ami minden bizonnyal származási vagy lakhelyet jelöl, illetve megválaszolatlan marad az is, miért beszél a levél írója többes szám első személyben, amikor a papok nősüléséről tesz említést: „azt is mondják a papjaik [ti. a lutheránusoké], hogy házasodjanak, mint a mieink". Az ortodox papok ugyanis — a protestánsokhoz hasonlóan, ám ellentétben a katolikusokkal — házasodhatnak, amiből következik, hogy a levél írója maga ortodox vallású volt, amit egyébként a levélnek azok a részletei is megerősítenek, ahol többes szám első személyt használ a szerző (ezekről lásd még alább). A délszlávok körében, valamint a románoknál azonban ismert és viszonylag elterjedt a logofet szó írnok, írástudó, hivatalnok jelentése is, ami még tágabb lehetőséget teremt a levél szerzőjének azonosítására. Ebben az esetben egy ortodox vallású, az egyházi szláv nyelvet ismerő személyt kell keresni — amint ezt Petrusevics,2 5 Petrov2 6 és Voznyak2 7 meg is teszi —, aki Lackó nevet viselt és egy Mocesti nevű helységből származott (illetve a kéziratok többféle névalakot hoznak: Mocesti, Macesti, M'cesti). 28 A Vladislav (László) név Lackó változata a Kárpát-medencében mind a délszlávok, mind a keleti szlávok, mind pedig a románok körében elterjedt volt. Bár a helynév cirill betűs átírása a pontos azonosítást nem teszi lehetővé, a történeti helységnévtárak számos Mocestihez hasonló helységnevet említenek az egykori Bihar, Hunyad, Fehér és Krassó-Szörény megyékben.29 Mindezek alapján feltételezhető, hogy egy erdélyi, esetleg a valamelyik román fejedelemségből származó román világi írástudóval vagy magas világi tisztséget betöltő személlyel van dolgunk, aki tudott egyházi szlávul, a románok körében ugyanis ebben az időben még túlnyomórészt az egyházi szláv volt az írásbeliség nyelve. 23 Petrusevics, A.: Perepiszka i. m. 23. 24 Daskevics, I. : Ogyin iz pamjatnyikov i. m. 183. 25 Petrusevics, A.. Perepiszka i. m. 23. 26 Petrov, N. /.: Zapadnorusszkije i. m. 173. 27 Voznyak, M.\ Kilka zamitok i. m. 18-19. 28 Radojicié, Dj. Sp.: Luther im altserbischen Schrifttum i. m. 281. 29 MoÇe§ti (Mocsest - Bihar m.), Mâ{e§ti (Zsilymacesdparoseny, Macesd - Hunyad m.), Màce§ti (Mátyásmező, Mácsevics - Krassó-Szörény m.), Mâte§ti (Csurulyásza/Ciuruleasa település része -Fehér m.), Mocesti (Prahov m.). Petrusevics Mocestit a Kolozs megyebéli Móccsal azonosítja (Voznyak, M.: Kilka zamitok i. m. 1-19.), Coriolan Suciu történeti helységnévszótára, illetve a Szabó M. Attila-féle szótár szerint azonban Mócs román neve Mociu. Szabó M. Attila - Szabó M. Erzsébet: Erdélyi helységnévszótár. Bukarest 1992.; Coriolan Suciu : Dict-ionar istoric al localitä^ilor din Transilvania. I—II. Bucure§ti 1967-1968.
