Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Kriza Ágnes: Az ortodox polemikus irodalom kezdetei a Habsburg Monarchiában. Szapolyai János levelezése az áthoszi szerzetesekkel (1533-1534)
SZAPOLYAI JÁNOS LEVELEZÉSE AZ ÁTHOSZI SZERZETESEKKEL (1533-1534) 1125 osztottságra kívánt megoldást találni, másrészt pedig az unió, illetve az uniós zsinat ötletének felvetésekor egy törökellenes keresztény összefogás terve lebeghetett a szeme előtt.1 2 Ugyancsak a levelezés hitelességét támasztja alá Brodarics István, a Szapolyai-párti szerémi "püspök 1533. augusztus 1-én, tehát a fenti levelezéssel gyakorlatilag egyidőben keltezett, VII. Kelemen pápához írt levele, amely ráadásul a kiátkozása miatt, majd az 1532. évi török hadjáratot követően végérvényesen elszigetelődött Szapolyai motivációit is pontosabban láttatni engedi. A püspök e levélben aggodalmát fejezi ki a lutheri tanok magyarországi terjedése miatt, és egyetemes zsinat összehívását sürgeti. Kérésének azzal ad nyomatékot, hogy a „méltatlanul" kiközösített János királyra utal, aki kiközösítése ellenére a hitújítással szembeni fellépésen munkálkodik, és maga is zsinat összehívását kéri. Brodarics arra figyelmezteti Rómát, hogy a Szentszék késlekedése miatt előfordulhat, hogy „a fejedelmek külön-külön vagy együtt, yagy kiki a saját országában zsinatot fog majd összehívni."1 3 Brodarics levelében — amint Fraknói Vilmos fogalmaz — „a schizma rémképének" emlegetése az elszigetelődött Szapolyai ügyének előmozdítását szolgálta.1 4 Szapolyainak az ortodoxia felé tett közeledését tehát minden bizonnyal egyfajta kitörési kísérletként kell értékelnünk, amely ezen felül valószínűleg egyszerre kívánta szolgálni — amint Daskevics is feltételezte — az ország másik két legsúlyosabb válságának, a hitbéli szakadás felszámolásának és a török előretörés visszaszorításának ügyét. Fennmaradt azonban egy további, szűkszavű szláv nyelvű forrás is, amely talán szintén a levelezésben foglaltak megértését segíti. Radu Paisie havasalföldi vajdának (1534, 1535-1545) az 1536-ig Szapolyai seregeinek sikeresen ellenálló, Ferdinánd-párti nagyszebeniekhez írt levelét a szöveg publikálója, Stoica Nicolaescu 1535 és 1537 körűire datálja. A németországi reformációhoz több szálon kötődő szász városnak írt levelében a havasalföldi vajda Szapolyaival kötött szövetségéről beszél, illetve arról, hogy mindkét uralkodó a keresztények hitbeli egységét tekinti a sikeres törökellenes fellépés alapjának: „... a következőt adjuk kegyelmetek tudtára: minthogy a hitetlen törökök gonoszan azért támadtak ránk, keresztényekre, hogy a drága szent keresztet és a keresztény hitet elveszejtsék, ezért szükséges, hogy mi, keresztények mindannyian egy gondolatban és egy hitben egyesüljünk. Ahogyan emellett János királlyal is hitet tettünk és erről szóban egyezséget kötöttünk, [kiemelés tőlem - K. A.]1 5 Éppen ezért tanácsunkból kiválasztottuk egy hű emberünket, tanácsosaink közül Nan zsu-12 Daskevics, /.: Ogyin iz pamjatnyikov i. m. 182. 13 „Az, hogy Magyarország még nem fogadta be teljesen a lutheri tanokat, sajnos nem Szentségeden és az Apostoli Széken múlik, sokkal inkább Nagyságos Fejedelmünk és az ő alázata és jósága érdeme. Hiszen ő, bár a Szentszék őt elvetette és méltatlanul bánt vele, mégis azon fáradozik, hogy országában ne vesse meg lábát a reformáció, sőt ő maga is zsinat összehívását kéri. Tartok is tőle, hogy a Szentszék esetleges késlekedése miatt a fejedelmek külön-külön, együtt vagy ki-ki a saját országában zsinatot fog majd összehívni." Monumenta ecclesiastica tempóra innovatae in Hungaria religionis illustrantia / Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. I-V Szerk. Bunyitay Vince — Rapaics Rajmund — Karácsonyi János. Bp. 1902-1912. II. 273. (Tóth Péter fordítása) 14 Fraknói V.\ Magyarország egyházi összeköttetései i. m. III. 39-40. 1 5 tako ubo trebe nam hrisztianom szjedinitiszje vszi v jedino miszleno i v uverenije, jere i sz goszpodina ni Ioanos kral szvezali jeszmo veru, i szjedili sze jeszmo v recsi."
