Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter - Pálffy Géza: Küzdelem az országos és regionális hatalomért. A Nádasdy család, a magyar arisztokrácia és a Nyugat-Dunántúl nemesi társadalma a 16-17. században (2. rész)
1100 DOMINKOVITS PÉTER - PÁLFFY GÉZA lenségnek és a familiárisi szolgálatban álló nemességnek a szlavóniai, a dél-dunántúli megyékből és a szomszédos Vasból az oszmán veszély miatt védettebb északnyugati megyékbe (pl. Sopron és Moson), illetve városokba és mezővárosokba (pl. Sopronba, Szombathelyre stb.) költözése, új egzisztencia alapítása bár középtávon még az adott törvényhatóság vezetésére is kihatott, periódusaiban, részleteiben és az egyes családok szintjén napjainkig sem kellően ismert. Az egyes családok esetében is megfigyelhető eltérő utakat, stratégiákat, a migrációt, illetve a helyben maradással — adott esetben a mindenkori horvát-szlavón bán szolgálatával — történő dominus-váltást kitűnően példázza a Nádasdy Tamás szolgálatában is állt szlavóniai budróci Budorok esete.18 3 A korábbi megyekutatás szerves folytatásaként, egy nemzedékkel később (1979-ben), a Sopron megye 16. század közepi birtokszerkezetét és birtokos társadalmát elemző Maksay Ferenc — a világi nagybirtok dominanciájával jellemzett törvényhatóság esetében nominális vizsgálat alapján — a Nádasdy-familiárisok birtokszerzésének jelentőségét (pl. Jósa, gunyafalvi Seged, Szalay családok) ismételten hangsúlyozta: 50-52%-osnak tartotta a birtokos nemesi társadalom megyebeli kicserélődését.18 4 A lokális és regionális nemesi társadalom átalakulásának további elemzését utóbb újabb kitűnő adattárak, a már általunk is hasznosított 1549. évi porta-, és az 1598. évi házadó-összeírás segítik.185 Bár az adóalap változása miatt a két adózástörténeti forrás adatfelvétele eltér egymástól, a birtokosok név szerinti összehasonlítása még e durva vizsgálati szinten sem érdektelen. Miként azt Sopron megyére tekintettel már a gyors áttekintés is mutatja: a 16. század közepére jelzett migrációs folyamatok a század második felében nemcsak folytatódtak, de minden bizonnyal nagyobb mértékben fel is gyorsulhattak. Az 1549. évi portaösszeírásban szereplő birtokos családoknak ugyanis csak 23%-a található meg az 1598. évi házadó-összeírásban. Természetesen a tradicionális — régi terminussal „törzsökös" — Sopron vármegyei nemesség kontinuitása ennél jóval nagyobb arányú lehetett, hiszen e források alapján nem számolhattunk a döntően a Rábaközben és a Répcevölgyben fekvő nemesi falvak taxáit (azaz megadóztatott) kisnemességével, miképpen az ebből a körből a 16. század végén kilépőkkel sem.18 6 így a közzétett adattárak alapján a 16. század derekán adózó jobbágyportákat nem bíró, a század utolsó harmadában alsóbb vármegyei tisztségeket (szolgabírák és esküdtek) viselő Damonyay és Mesterházy családok tagjai kerültek a század végére a vármegye birtokos társadalmába.18 7 A döntően Nádasdy-familiárisok sorából kikerült birtokosok, valamint a birtokok kisebb részben örökjogú, nagyobb részben zálogjogú folyamatos válto-183 Pálffy Géza: Egy szlavóniai köznemesi família két ország szolgálatában. A budróci Budor család a XV-XVIII. században. Hadtörténelmi Közlemények 115. (2002: 4. sz.) 923-1007. 184 Maksay Ferenc: Sopron vármegye birtokos társadalma a XVI. század közepén. Soproni Szemle 33. (1979: 2. sz.) 157-170. 185 Maksay F.: Magyarország birtokviszonyai i. m.; Dávid Z.: Az 1598. évi házösszeírás i. m. 186 A kevéssé ismert taxáit nemesség jogviszonyára és társadalmára: Soós Imre: A sopronmegyei kurialisták taksája. Történetírás 1. (1937: 4. sz.) 376-397. 187 Az utóbbi családról: Mesterházy Sándor: A mesterházi Mesterházy család története. Nagykanizsa 1937.
