Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter - Pálffy Géza: Küzdelem az országos és regionális hatalomért. A Nádasdy család, a magyar arisztokrácia és a Nyugat-Dunántúl nemesi társadalma a 16-17. században (2. rész)
1086 DOMINKOVITS PÉTER - PÁLFFY GÉZA rájának és személyi körének feltárása mellett nem csak az előbbiekkel összefonódható magánhadseregre, de az adott nagyúr kormányzati és bíráskodási tevékenységét segítő hivatalviselőkre — így például a nádori kancellária személyzetére — is ki kell e munkálatoknak terjednie.12 4 Esterházy Pál nádor (1681-1713) analógiája e kutatások fontosságát kihangsúlyozza,12 5 egy konkrét példa pedig a hadügyigazgatás terén is aktuálissá teszi ezt. Az említett Nádasdy Pál dunántúli kerületi főkapitány (1622-1633) 1631-ben helyettesének azt a Ráttky Györgyöt nevezte ki, aki az 1620-as évek első felében birtokigazgatásában is legfőbb bizalmasai közé tartozott.12 6 Ez az eset azonban cseppet sem egyedi: a dominus és a legbensőbbek közül kikerülő familiárisok viszonya figyelhető meg a főkapitány-utód, Batthyány I. Ádám dunántúli kerületi generális (1633-1659) és helyettese, felsőkáldi Káldy Ferenc (1637-1648) között is.127 E két példa tágabb összefüggésrendszerben egyrészt a — fentiekben több ízben részletezett — regionális hadügyigazgatás szervezetében is felveti a dominus-familiáris (patrónus-kliens) viszony kiterjedtebb vizsgálatának szükségességét, másrészt a Nádasdy család példáján is érzékelteti a familiárisi kör, a katonai kíséret és a magánhadsereg fontosságát a kerületi (sőt akár a végvidéki) főkapitányok haderejének összetételében. A későbbi, analitikus kutatások tisztázhatják majd, hogy az egyes kerületi és végvidéki generálisok a vezényeltük alatt álló haderőben mikor és milyen arányban támaszkodhattak familiárisi magánhadseregeikre.12 8 Mindezekre tekintettel az alábbiakban a Nádasdy-familiárisok — közülük is döntően a katonai kíséretet alkotók — és a vármegyei nemesi társadalom, és ezzel összefüggésben a vármegyék működése fölötti ellenőrzés és a helyi hatalomgyakorlás vizsgálatához szeretnénk adatokkal és szempontokkal járulni, tudván, hogy a fent jelzett adatbázisok elkészülte adhat majd biztos és végső alapot a teljes körű elemzéshez. A Nádasdy család a Nyugat-Dunántúl nagybirtokosai között Nádasdy Tamás familiárisi körének vizsgálatát valószínűsíthetően tovább árnyalja majd a Jagelló-kori Kanizsay-birtokok és familiárisok elemzése, amelyhez Kanizsay László kiadás alatt álló 1520 és 1522 közötti számadáskönyve is 124 A Jagelló kor végén a Szapolyaiak esetében fogalmazza meg a familiárisi fogalom újragondolását: Kubinyi András: Szapolyaiak és familiárisaik (szervitoraik). In: Tanulmányok Szapolyai Jánosról és a kora újkori Erdélyről. Szerk. Bessenyei József et al. (Studia Miskolcinensia 5.) Miskolc 2004. 176-178. 125 Más forrásadottságokra építve: Papp László: Herceg Esterházy Pál nádor kancelláriájának működése (1681-1713). Levéltári Közlemények 20-23. (1942-1945) 310-344.; Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége (1681-1713). (A MOL kiadványai III.: Hatóság- és hivataltörténet 10.) Bp. 1991. passim. 126 Sebestyén József: Ráttky György kinevezése dunántúli vicegenerálissá (1631). Hadtörténelmi Közlemények 23-24. (1922-1923) 166-167. 127 Dominkovits Péter: Egy 17. századi Vas vármegyei alispán: felsőkáldi Káldy Péter. In: Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában. Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára. Szerk. Mayer László - Tilcsik György. Szombathely 2003. 185-189. 128 Az eddigi eredményekre: Czigány István: Reform vagy kudarc? Kísérletek a magyarországi katonaság beillesztésére a Habsburg Birodalom hadseregébe 1600-1700. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum millenniumi könyvtára 4.) Bp. 2004. 85-95.
