Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
MENYEGZŐTŐL MENNYEGZŐIG 1071 zasságkötéséről adott beszámolóját figyelmesen olvasva feltűnik, hogy esküvésre (egyházi szertartásra) mindkét alkalommal csak az eljegyzés keretében került sor, a meglehetősen nagyszabású eseményt követő lakodalom pedig pusztán lakodalom volt, és semmi több.15 2 Érdekes, hogy a házasságkötő eljegyzés után is mátkájának, azaz mai kifejezéssel élve jegyesének nevezi első feleségét, osdolai Kun Ilonát, egészen a lakodalomig, és szóhasználata nem egyedi.15 3 (Talán azért jár el így, mert a házastársi életközösség ebben a szokásrendben is csak a lakodalommal kezdődött el.) Kováts rendkívül szellemesen és meggyőzően a Tripartitum egyik passzusát is elmélete szolgálatába állítja.15 4 Werbőczy István munkája első részében azt írja, hogy a fiúk a birtokosztály révén, a leányok pedig a desponsatio és a nuptiarum sollemnitas által szabadulnak az atyai hatalom alól. Mivel egy római jogi jellegű de futuro eljegyzés ilyen jogi következménnyel nem járhatott volna, ezért szerinte egyértelmű, hogy az előbbi kifejezést házasságkötő eljegyzésnek kell fordítani, az utóbbit pedig menyegzőnek. A nuptiarum sollemnitas azonosítását ráadásul az is megkönnyíti, hogy Werbőczy a „vagyis" jelentésű latin sive kötőszó révén megfelelteti az elhálással. Bár Kováts látóköréből a szertartáskönyvek sajnos kiestek, és ennek munkája kárát is látta, ám egy — az eljegyzés és házasságkötés megkülönböztetését elvető — református egyházi forrást mégis felsorol elmélete fő bizonyítékai között. Ez pedig a tiszántúli Szilágyi Márton 1690-ben megjelent egyházjogi munkája: a Triga divortialis, amely szemléletében valóban egészem közel áll Gratianus régi tanításaihoz.15 5 A könyv gyakorlati hatását Pokoly József később 152 Az „úri és főrendek jelenlétében" 1686. február 1-én tartott „hitlés"-t a rendkívüli körülményekre tekintettel egy héttel később követte a furcsa lakodalom. (Egy viszonylag egyszerű vacsora után február 8-án vitte haza Rhédey Júliát Bethlen Miklós és február 10-én vendégelte meg otthonában Jóakaróit.") Bethlen Miklós élete leírása magától. In: Kemény János és Bethlen Miklós művei. Szerk. V Windisch Éva. Bp. 1980. 752-753. Bethlen első házasságkötéséről (osdolai Kun Ilonával) nem ír ennyire részletesen, de az azért kiderül, hogy az egyházi szertartás itt is az eljegyzés keretében történt: „...Osdolára menénk, és megesküvénk a mátkámmal; de mivel igen gyenge és kicsiny üdejű volt, esztendeig kellett várnom mátkaságban, és in anno 1668. 11. júniusban volt lakodalmunk ugyan Osdolán." Uo. 626. - Kováts Gyula Bethlen Miklós két házasságkötése közül csak a részletesen leírt elsőt hozza fel példaként: Kováts Gy.: Szilágyi Márton i. m. 52-53. 153 Apor Péter is ugyanígy jár el: Apor P.: Metamorphosis i. m. 52. 154 Hármaskönyv I. rész 51. cikkely 1. paragrafus: „...omnes filii et filiae parentum, legitimae et illegitimae aetatis, non emancipati, hoc est, a patria Servitute non liberati, infra tempus emancipationis, seu liberationis (quae juxta consuetudinem patriae nostrae ex parte filiorum per solam bonorum et jurium possessionariorum cum patre divisionem, ex parte vero filiarum per earum desponsationem et nuptiarum sollemnitatem seu matrimonii consummationem fieri consuevit) in patria potestate consistant." Werbőczy István: Tripartitum. A dicsőséges magyar királyság szokásjogának hármaskönyve. (Latin-magyar kétnyelvű kiadás) Szerk. Bónis György. Bp. 1990. 149. Az itt szereplő magyar fordítás nagyon pontatlan, ráadásul álszeméremből még az elhálást szót is csak körülírja. Kováts Gy.: Szilágyi Márton i. m. 39. - Roszner természetesen másként értelmezi ezt a forrást, nála a desponsatio egy római jogi eljegyzés, a nuptiarum sollemnitas pedig „ünnepélyes házasságkötés", azaz az egyházi szertartás. Végül a sive kötőszót választó és nem értelmező jelentésű kötőszóként fordítja („az ünnepélyes házasságkötés vagy az elhálás által"), és arra a középkori kánonjogi elvre' vonatkoztatja, hogy a de futuro eljegyzésekből is házasság lehet az elhálás révén. Rosznernek ezt a magyarázatát Kovátshoz hasonlóan magunk is teljesen elhibázottnak tartjuk. Roszner E.: Régi magyar i. m. 74-75. 155 Kováts Gy.: Szilágyi Márton i. m. 19-38.
