Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
1048 SZABÓ ANDRÁS PÉTER Boldizsár leányának 1599-ben rendezett lakodalma, és jellemző, hogy a meghívást intéző apa itt is mentegetőzni kényszerül.6 8 Arra kéri vendégeit, hogy ne tekintsenek a nagyböjt alkalmatlan voltára (non obstante huius temporis quadragesimalis incommoditate) ,69 A Quadragesima szigorú tiszteletben tartását pedig valószínűleg az (is) magyarázza, hogy az erdélyi nemesség a reformáció után is egy közös házassági piacot alkotott, így a társasági élet résztvevőinek már csak a praktikum miatt is meg kellett őriznie a középkori hagyományokat. A 16. századi protestáns nemesség a másik két tilalmi időszakot láthatóan korántsem tartotta ennyire tiszteletben. Mind adventben, mind pünkösd körül találunk lakodalmakat. Ha a viszonylag kis minta alapján nyert benyomásaink helyesek, akkor legkevésbé az előbbi tilalmi időszak bírt érvénnyel, a vízkereszt nyolcada helyett pedig a protestánsok is a vízkeresztet tekintették határnapnak. Az egyházi szabályozáson kívül természetesen számításba kell vennünk egy másik jelentős korlátozó tényezőt is: a nagy mezőgazdasági munkákat, amelyek miatt a paraszti népesség egészen a legújabb időkig ritkán ült nyáron (különösen nyár végén) és szeptemberben lakodalmat.7 0 (Az alábbi adatok arra utalnak majd, hogy ezek a gazdálkodási jellegű tényezők a kora újkori erdélyi nemességet talán kevésbé befolyásolták.) A besztercei meghívókból ismert összes lakodalom mintegy egyharmadát januárban vagy februárban tartották, és csaknem negyedét júniusban (lásd az 1. táblázat adatait). A nagyböjtöt leszámítva az év többi részében nagyjából egyenletesen oszlottak el a menyegzők, talán valamelyest május és szeptember ugranak még ki az átlagból, de ennek megállapításához sorozatunk nem elég nagy. A hagyományos év nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a lakodalmi szezont a farsangi időszak, illetve a Szent János napja (jún. 24.) körüli hetek jelentették. Különösen gyakran választották lakodalmak rendezésére a farsang végét, húshagyó vasárnapot, ha pedig háromnapos menyegzőről volt szó, az ünnepség az utolsó lehetséges időpontban, húshagyó kedden ért véget.7 1 68 Kápolnai Bornemisza Boldizsárról bővebben: Horn Ildikó: Bocskai István erdélyi fejedelem politikusai. In: Uő: Tündérország útvesztői. Tanulmányok Erdély történetéhez. Bp. 2005. 130-134. 69 Fejér Megyei Levéltár, Székesfehérvár; XV-5. „Vathy József letétje" (a továbbiakban: FML Vathy let.) 2. dob. 63. tétel pp. 1-2. A letét valójában a besztercei levéltár egyik, a II. világháborús menekítés alatt hátramaradt töredéke. Szabó A P: Beszterce város i. m. 70 A hazai házasságkötések újkori szezonalitásáról összefoglaló jelleggel: Faragó Tamás: Házassági szezonalitás Magyarországon a 18-20. században. Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. (1994) 239-256. Elemzésében arra a végkövetkeztetésre jut, hogy még a 19. század végén is jelentéktelen a korreláció a házassági szezonalitás mintázata és az adott terület gazdasági fejlettsége között, sokkal inkább meghatározó a felekezeti hovatartozás, valamint az urbanizáltság és a tradicionalizmus mértéke. Vö. még Kós K.: Eszköz, munka i. m. 476. 71 A menyegzők tehát a farsang vége felé sűrűsödnek, ami azzal függhet össze, hogy a közvetlenül a böjt előtti napok jelentették a tulajdonképpeni farsangot. Ennek a rövidebb ünnepnek, illetve a húshagyókeddnek volt a neve a bajor és osztrák területeken elterjedt Vaschang szóalak (eredeti: Fastnacht), amelyből a magyar farsang szó is ered. Dömötör Tekla: Naptári ünnepek - népi színjátszás. Bp. 1964. 80.