Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
1046 SZABÓ ANDRÁS PÉTER felületes gyűjtést végeztünk az időszak erdélyi meghívóiból.6 2 A kis, huszonnégy darabos minta alapján is megkockáztathatjuk talán az állítást, hogy Erdélyben valamikor az 1620-1630-as évek táján gyökeres fordulat következett be, és a nemesi menyegzők az addig uralkodó vasárnapról — az idézett egyházi előírásoknak megfelelően — a hét közepére, keddre, szerdára és csütörtökre helyeződtek át. Talán ezt az általános változást tükrözi a Szászsebes széki Kelnek (ném. Kelling, ma Cálnic Romániában) község 1680-ban induló evangélikus házassági anyakönyve is, amelyben a 17. századi esketések mintegy hetven százaléka szerdai napra esik, és a hétvégi házasságkötések száma egészen elenyésző.6 3 A történeti demográfia által feltárt 18-19. századi, főleg a szűkebb Magyarországról származó anyakönyvi adatok pedig a következő képet rajzolják meg: a protestáns népesség nagy része egyértelműen előnyben részesíti a hét közepi (keddi, szerdai) menyegzőket, szemben a katolikusokkal, akik között továbbra is népszerű a vasárnap.6 4 Végül meg kell jegyeznünk, hogy a házasságquovis alio publici cultus loco, a concione vel precibus matutinis, ordinarie quidem diebus Mártis vel Mercurii, at casibus extraordinariis ita exposcentibus reliquis quoque (Sabbatis ac Dorainicis exceptis) septimanaeque diebus, ita tamen conditione, ne vel sponsalia vel nuptiae diebus Dominicis celebrentur, quod serio publica etiam regni constitutione prohibetur, ne nimirum dies Domino nostro Jesu Christo sacer ebrietate, luxuria, saltationibus, aliisque nequitiis in conviviis nuptialibus exerceri solitis, summa cum Dei indignatione profanetur, sicque dies Christi in diem Bacchi et Veneris sacrilege convertatur." Geleji Katona István: Canones ecclesiastici. Ex veteribus quam Hungariensibus, quam Transilvaniensibus in unum collecti, plerisque tamen aliis etiam, pro temporis ratione aucti, ac in paulo meliorem ordinem redacti. Gyulafehérvár 1649. (RMK II. 700. = RMNy 2260. Az OSzK mikrofilmjét használtuk: OSzK FM2/1278.) 33. - Egy evangélikus példa a Dunántúlról: „Noha az keresztyéneket tisztességes lakodalmokban való mértékletes vígasságtól és örömtűi nem tiltjok meg, mint az anabaptisták, jezsuiták, barátok cselekesznek, az kik az mi nem bűn, azt tartják halálos bűnnek, az mi halálos bűn pedig, azt idvösségesnek tartják, mindazáltal kiváltképpen menyegzői lakodalmat avagy kézfogást nem engedünk lenni sem vasárnap, mert azt az Úristen magának választotta, és az ő szent igéjének hallgatására és tanulására rendelte, és nem az testnek ételben és italban való bujálkodására. Szombaton és hétfőn sem engedünk ilyen lakodalmakat lenni, mert az emberek az mértékletlen ételekkel és italokkal az Isten napjának megszentelésére magokat alkalmatlanokká tennék. Az ki különben cselekeszik, megbüntettetik." Agenda Az Az Szent Egyházi Cselekedeteknek Avagy Szentségeknek, és egyéb Egyházi szolgálatok kiszolgáltatásának modgya. Egyházi Canoninkal eggyüt. Samarja 1650. (RMK I 837-838. = RMNy Nr. 2431. A könyv idézett második felének, a törvénykönyvnek az első kiadása 1630-ban jelent meg Csepregen. Az OSzK példányát használtuk.) E3v-E4r. (52. kánon) 62 Az ezekről készült táblázatot (2. függelék) L ugyancsak a Századok honlapján: www.szazadok.hu 63 Arhivele Nationale DirecÇia Jude^eanä Alba (a továbbiakban: ANDJA); Parohia evanghelicâ C. A. Cílnic [A Román Állami Levéltár Fehér megyei Igazgatósága, Gyulafehérvár; Kelneki evangélikus egyházközség] nr. fond. 499. Nr. 28. Registru matricol de stare civilá „Kellenger Kirchenbuch." 1654-1868. (A kelneki evangélikus egyházközség vegyes anyakönyve) 17. századi esketések: fol. 130r-131r. A nyilvánvalóan hiányos anyagban összesen negyvenkilenc 17. századi esketésre maradtak fenn adatok, ezért az eredményt kellő óvatossággal kell kezelnünk. (A forrást a Klebelsberg Kunó ösztöndíj segítségével tártam fel.) 64 Faragó Tamás: A házasságkötés kalendáriuma a 18. században. Adalékok a magyar társadalom időszemléletének változásához. In: Város és társadalom a XVI-XVIIII. században. Szerk. Uő. (Studia Miskolcinensia 1.) Miskolc 1994. 72., ill. 82.: 4. táblázat. - Három példa: 1) A 1719 és 1780 között a kunszentmártoni katolikus párok 76,25%-a választja a vasárnapot. Kakuk Mátyás: A házasságkötés időpontja Kunszentmártonban a XVIII-XIX. században. In: Lakodalom. (Folklór és etnográfia 9.) Szerk. Nóvák László - Ujváry László. Debrecen 1983. 59-61.; 2) Az egyöntetűen katolikus nógrádi Herencsényben 1751 és 1800 között 326 esküvőből 105 hétfőn és 102 vasárnap. (A vasárnap
