Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
1044 SZABÓ ANDRÁS PÉTER nulnak a második helyszínre. Az esemény azonban természetesen ekkor is átnyúlhatott a következő napra. Egy másik társadalmi réteg, a (német) városi polgárság lakodalmi szokásai tekintetében egy, a magyar kutatásban elhanyagolt normatív forrástípus, a menyegzői rendtartás (Hochzeitsordnung) igazíthatna el, ám még ezek összegyűjtése sem történt meg.54 Annyi bizonyos, hogy a városok már a 16. században felvették a harcot a többnapos menyegzők ellen - a rendelkezések többszöri megismétlése viszont azt mutatja, hogy mérsékelt sikerrel. A történeti irodalomban ritkán taglalt, de a szokásrend szempontjából szintén nagyon fontos kérdés az, hogy a hét mely napján és az év mely szakában történtek a házasságkötések. A vizsgálatunkban szereplő 16. századi lakodalmak túlnyomó többségét, szombati előkészületek után, vasárnap tartották, vagy többnapos menyegző esetén vasárnap kezdték, és valószínűleg azokban az esetekben is vasárnappal induló háromnapos menyegzőkkel állunk szemben, amikor a vőlegény családjának meghívója keddi napra szól. Még érdekesebb, hogy felekezeti különbségeket sem lehet felfedezni. Az erdélyi protestáns nemességre a 16. században láthatóan egyáltalán nem hatott az, hogy a formálódó protestáns egyházak rendszeresen tiltották a vasárnapi menyegzőket, sőt a vasárnap megszentelése érdekében gyakran a szombati és hétfői lakodalmakat is.55 Érdemes idézni az 1578. évi hercegszőlősi református kánonokat: „Az menyegző lakodalmat avagy az kézfogást nem hagyjok lenni sem vasárnap, mert azt a napot Isten magának választotta, és az ő igéjének hallgatására és tanulására rendölte, nem az testnek ételben és italban való bujálkodására. Sem szombaton, sem hétfőn, mert az emberek az ő mértéktelen ételökkel, italokkal az Úr napjának megszentelésére magokat így alkalmatlanná tennék."6 6 A vasárnapnak a besztercei meghívókban feltűnő erős dominanciáját valószínűleg általános középkori örökségként kell értékelnünk. A szakirodalom és a 54 A régebbi történeti irodalomban Demkó Kálmán mutatott be magyarországi menyegzői rendtartásokat, de nem rendszeres jelleggel: Demkó Kálmán: A felső-magyarországi városok életéről a XV-XVII. században. Bp. 1890. 166-170., 203-210. (Könyvében idézi az 1550. évi besztercebányai, az 1580. évi Selmecbányái, és az 1606., illetve 1698. évi lőcsei lakodalmi szabályokat.); Uő-. Lőcse története 1. (Jog-, mű- és művelődéstörténeti rész) Lőcse 1897. 441-445. - A németországi menyegzői szabályozásokból már a 19. században jelentős számban adtak ki. Néhány könnyen elérhető és fontos kötet: Nürnberger Polizeiordnungen aus dem XIII. bis XV Jahrhundert. (Bibliothek des litterarischen Vereins in Stuttgart 63.) Hrsg. Joseph Baader. Stuttgart 1861. (Az interneten is: http://books. google.hu A letöltés időpontja: 2010. jún. 10.); Urkundenbuch der Stadt Braunschweig I. Statute und Rechtebriefe 1222-1671. Hrsg. Ludwig Hänselmann. Braunschweig 1862. 435-450. (1573), 480-495. (1579), 569-577. (1608), 588-595. (1624) (Az interneten is: http://www.archive.org A letöltés időpont-ja: 2010. jún. 10.) - A nürnbergi Hochzeitsordnungokat bemutatja: Bernward Deneke: Hochzeit. (Bibliothek des Germanischen Nationalmuseums Nürnberg zur deutschen Kunst- und Kulturgeschichte 31.) München 1971. 17-21. (Az egész könyv elsődleges forrásbázisát ezek a rendelkezések képezik.) A menyegzők nürnbergi szabályozásáról részletesebben 1. August Jegel-. Altnürnberger Hochzeitsbrauch und Eherecht, besonders bis zum Ausgang des 16. Jahrhunderts. Mitteilungen des Vereins für Geschichte der Stadt Nürnberg 44. (1953) 238-274. (Az interneten is: http://periodika.digitale-sammlungen.de/mvgn - A letöltés időpontja: 2010. jún. 10.) 55 A katolikusoknál hasonló tilalmakkal csak elvétve találkozunk. A kérdéskörről: Bárth D.: Esküvő, keresztelő i m. 51-54. 56 A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. Szerk. Kiss Áron. (Protestáns theologiai könyvtár 15.) Bp. 1881. 883.
