Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
1032 SZABÓ ANDRÁS PÉTER A besztercei városi levéltárban — a kutatás jelenlegi állása szerint — 124 menyegzőről maradtak ránk a 16. századból adatok, és 111 esetben a meghívó is rendelkezésünkre áll. Nem ritkán egy és ugyanazon lakodalomra a vőlegény és a menyasszony családjától, vagy mindkét házasulandó féltől érkezett meghívó, így összesen 123 ilyen formális levelünk van, ami már elegendő egy komolyabb elemzéshez. Az említett anyagot 35 — lakodalmi előkészületekkel kapcsolatos — segítségkérő levél is kiegészíti. Kisebb számban a szász városi elit menyegzőire is maradtak fenn meghívók. Bár ezek 2005. évi kiadásunkba nem kerültek be, ám adataikat igyekszünk tanulmányunkban ugyancsak hasznosítani. Végül érdemes megjegyezni, hogy az arisztokrácia és a fejedelmi udvar menyegzőire vagy legalább is ezek egy részére a városon kívül az erdélyi szász evangélikus egyház területi igazgatási egysége, a Besztercei Káptalan, illetve annak dékánja is meghívót kapott.1 5 A káptalan töredékes anyagából előkerült hét 16. századi meghívót szintén bevontuk vizsgálódásunkba. (Maguk a menyegzők már a városi levelezésből is ismertek voltak, az átfedés teljes.) III. A menyegzői meghívások és társadalmi hátterük A menyegzői invitálásokat az esetek többségében a vőlegény, illetve a menyasszony felett atyai vagy gyámi (özvegy anya, testvér, férfirokon) hatalommal bíró személy küldte ki, az erdélyi udvari familiárisok esetében pedig a fejedelmi udvar feje. A meghívók kézbesítésének körülményeit nem ismerjük, talán egy vagy több külön futár kézbesítette ezeket.1 6 Azt is csak feltételezni tudjuk, hogy az írásos meghívást szóbeli közlés is kiegészítette. Valószínű, hogy a nemesi menyegzők esetében sem minden család kapott meghívólevelet, hanem csak a távolabb élők vagy a magas státuszúak, a többieket pedig talán az erre rendelt lakodalmi tisztviselő szóban, a levelek megfogalmazásához hasonló kötött beszéddel hívta meg, ahogy az a szász polgárok városon belüli házasságai esetében is történhetett.1 7 A városok mint testületek a kora újkorban véleményünk szerint szinte mindig írásos meghívást kaptak. 15 Jelenlegi ismereteink szerint összesen hét 16. századi menyegzői meghívó maradt fenn a Besztercei Káptalan anyagában. Arhivele Nationale DirectJa JudeÇeanâ Sibiu (a továbbiakban: ANDJS); Capitlul evanghelic C. A. BistriÇa (1202-1737) [A Román Állami Levéltár Szeben megyei Igazgatósága, Nagyszeben; A Besztercei Evangélikus Káptalan] Nr. 45a-b., 78., 125., 143., 145., 161., 165. Ezek hat menyegzőre vonatkoznak. Adataikat feltüntettük a tanulmányunkhoz kapcsolódó egyik táblázatban (1. függelék), 1. a Századok honlapján: www.szazadok.hu . Kivételt képez Simon Miles szebeni polgármester fiának (Christophnak) Katharinával, Joachim Koch medgyesi szenátor leányával 1574. január 3-án, Szebenben tartott lakodalma (Nr. 143.), amelynek pontos adatait az erdélyi szász menyegzőket feldolgozó tervezett tanulmányunkban tüntetjük majd fel. Itt szeretnénk kifejezni köszönetünket Derzsi Júliának, aki a káptalani levéltár raktári jegyzékét és a felsorolt tételeket készségesen lefotózta számunkra. 16 Egy dél-német párhuzam: 1547-ben Hans Ölhafen nürnbergi patrícius külön követ útján hívja meg vendégeit, ám a forrásból sajnos itt sem derül ki, hogy írásban-e. Deitmer, H.: Hochzeitsbitter i. m. 46. 17 Johann Rudolf Sattler bázeli jegyző és történetíró 17. század eleji, a későbbi vőfélykönyvek előzményének tekinthető művében (Werbungs-Büchlein) olyan meghívási beszédet közöl, amely a német nyelvű írott meghívók formuláiból építkezik. Deitmer, H.: Hochzeitsbitter i. m. 247-248. A leánykérésre és lakodalomra szánt szövegeket tartalmazó Werbungsbüchlein műfajáról: Dülmen, R.: Kultur und Alltag i. m. 139-140.
