Századok – 2010
KRÓNIKA - † Niederhauser Emil 1923-2010 (Soós István)
KRÓNIKA 1023 szűkebb korba", részint nem képes kitekinteni sem más korokba, sem pedig a jelenbe, részint pedig nem tudja megérteni, illetve megértetni a történelem komplex folyamatait, és aligha tudhat történelmi összefüggésekben gondolkodni. 0 nem évtizedekben, nem egy-egy korszeletben vizsgálta a történelmi múltat, hanem századokat átívelő korszakokban. Elmélyült magas színvonalú tudományos munkássága mellett nagy szerepet szánt annak, hogy saját történeti kutatásainak, illetve a korábbi- és a jelenkori történetírás eredményeit a szélesebb olvasóközönséggel is megismertesse. Meggyőződéssel vallotta, hogy a historikusnak nemcsak szűkebb szakmai körei számára kell munkálkodnia: „a történeti munka nem akkor jó, ha csak a szakma érti". Élvezetes, lebilincselően, szép és könnyed stílusban megírt munkáit a nagyközönség örömmel fogadta (így pl. a Habsburgokról készített fent említett műveit, Németország és Oroszország történetének társszerzőként írott nagyszabású szintéziseit, Bulgária történetét, a 18. századi orosz felvilágosodásról és több nagyjelentőségű történelmi személyiségről — I. Nagy Péter cárról, II. Katalin cárnőről, II. Frigyes porosz királyról, Dzerzsinszkijről — szóló biográfiáit, Talleyrand-ról és Metternichről publikált párhuzamos életrajzát, a Balkán 19-20. századi históriájáról készített „Forrongó félsziget" c. művét, társszerzőként Oroszország 18-19. századi kultúrájáról írott monográfiáját, vagy I. Napóleon császár borogyinói ütközetéről a fiatalok számára kiadott könyvecskéjét, számos, az Inter-Press-Magazin, majd a História és a Rubicon számára készített cikkét). Fontosnak tartotta a hazai és a külföldi tudományos élet legújabb eredményeit a történész társadalommal megismertetni: óriási munkabírásának és lenyűgöző nyelvtudásának is köszönhetőn magyarul és a legkülönbözőbb idegen nyelveken publikált munkák százait recenzálta. Ha megkérdezték tőle, mivel foglalkozik, a fontosabb témák-témakörök elősorolása mellett sohasem felejtette el megemlíteni: „könyvismertetéseket írok". Ezek száma meghaladja az ezret. A Századok, a Világtörténet, a Kisebbségkutatás, a Regio, a Magyar Tudomány és számos más (részben külföldi) folyóirat hasábjain jelentette meg recenzióit. Rendszeresen ún. olvasónaplókat készített továbbá a Magyar Tudomány, könyv-és folyóiratcikk-ismertetéseket a Klió számára. Munkahelyén, az MTA Történettudományi Intézetében többször töltött be osztályvezetői tisztséget. Előbb, az 1970-es években a Dokumentációs és Bibliográfiai Osztályt irányította. Több bibliográfiát készített és szerkesztett, szakkatalógusokat állított össze az intézeti könyvtár számára, intézeti és egyetemi konferencia-és kongresszusi kötet szerkesztésében vett aktívan részt. Egyetemi segédkönyveket, tankönyveket írt, illetve fordított, Európa és a Közel-Kelet középkori, Kelet-Európa közép- és kora újkori egyetemes történetéről szöveggyűjteményt adott ki. 1986-1990 között az intézet igazgatóhelyettesi tisztét töltötte be, majd tudományos tanácsadóként tevékenykedett. 34 évesen, 1957-ben szerezte a történelemtudományok kandidátusa, 1973-ban pedig a történelemtudományok doktora tudományos fokozatot. Már 1978 végén, 1979 elején felmerült annak gondolata, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé válasszák. Erre azonban — háromszori újabb ajánlás ellenére — még közel egy évtizedet várnia kellett. Csak negyedszerre, 1987-ben a Történettudományi Intézet akkori igazgatójának, Ránki Györgynek a hathatós támogatásával lett az Akadémia levelező tagja. Rendes taggá választá-