Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Häuser - Namen - Identitäten. Beiträge zur spätmittelalterlichen und frühneuzeitlichen Stadtgeschichte. (Ism.: Tózsa-Rigó Attila)

1000 TÖRTÉNETI IRODALOM Christof Rolker tanulmánya elején hangsúlyozza, hogy a ház a német nyelvben nemcsak ingatlant jelent, hanem egyben a család szó tágabb értelmű szinonimájaként is megjelenik. Az a polgár, akinek neve háznévként is átment a köztudatba, bekerült a város kollektív tudatába. Kevéssé kutatott az a kérdés, hogy maga a ház milyen szerepet játszott az egyéni és a családi identitás szerkezetében. A szerző a késő középkori Konstanz társadalmán belül a névváltozások jelentőségét kutatja: a kétnevűséget, illetve a ragadványneveket elemzi. A ragadványnevek idővel a polgárcsaládok egyes ágainak megkülönböztetésére is szolgálhattak. Minden nagyobb konstanzi háznak saját megnevezése volt. A háznevek esetében Rolker szerint azonban nem beszélhetünk stabil, következetes névhasználatról. Sok ingatlan neve változott az idők során, illetve egyazon nevet több ház jelölésére is használtak. Hosszú időn át fennálló, stabil névhasználatról leginkább nagy presztízsű házaknál beszélhetünk. Főként a középosztályból felemelkedő családoknál volt jellemző, hogy ilyen házak nevét átvették. A második tartalmi blokk első tanulmányát Signori azzal a gondolattal vezeti fel, hogy az életben számos lehetőség adódik arra, hogy valaki gondoskodjon neve fennmaradásáról a következő nemzedékek számára. Az egyik ilyen a kegyes célra adományozott épületek névválasztása. A legismertebb példa a 16. századból az elképesztő vagyonnal bíró Jakob Fugger által építtetett Fuggerei. A gazdag polgárok gyakran ajánlották fel saját házukat is szegényház létesítésére. Signori a bázeli Kilchmann család részéről tett hasonló jellegű posztmortális alapítványról szóló forrásrészietet közli. Ezt követően pedig a család felemelkedésének 15. századi történetét vázolja, majd tanulmánya utolsó részében egyéb kegyes célokra rendelt ingatlanokat említ, többek között Strassburgból és Konstanzból. Olivier Richard munkája elején hangsúlyozza, hogy a ház és a család összekapcsolódása egyfajta fizikai értelemben megtestesülő metaforaként értelmezhető, amennyiben számos nyelvben a ház szó nemcsak épületet, hanem egyben családot, nemzetséget is jelent (példaként hozható az olasz casa vagy a német Haus kifejezés). Ebben a kontextusban egy háznak a családon belül történő továbbörökítése egyben a családi emlékezet életben tartásaként is értelmezhető. A ház tehát kiemelkedik a többi ingó és ingatlan vagyonrész közül. Richard a 14-15. századból fennmaradt mintegy kétszáz regensburgi végrendeleten keresztül azt vizsgálja, hogy a családok önmeghatározási metódusai milyen módon tükröződnek a házhagyatékokban. Martin Hoernesszel összhangban megállapítja, hogy a regensburgi patrícius családok önidentifikációs rendszerének központjában a házi kápolnával és toronnyal ellátott lakóház állt. Karin Czaja a nemzetségkönyvekként elnevezett, heterogén összetételű dokumentumcsoportok elemzési lehetőségeit foglalja össze. Ezen állományok leginkább ún. családi ügyeket tartalmaznak. A különböző városok levéltári anyagaiban elszórva találhatók meg a téma szempontjából használható információk. Ezek felkutatása rendkívül idő- és energiaigényes kutatómunkát igényel. Czaja többek között Nürnberg, Frankfurt, Köln, Bázel, Lüneburg és Stralsund idevonatkozó késő középkori dokumentumaiból nyújt rövid áttekintést. Az utolsó tartalmi egység első tanulmányában Kartsen Igei az északnémet városok építési szabályozását vizsgálja. Lübeckben és Stralsundban a városképet pregnánsan meghatározza a szorosan egymás mellé épített oromzatos polgárházak utcafrontja. A házak mérete és az oromzatok formája csak bizonyos mértékig volt variálható, így a házak a polgárcsaládok egyfajta egyenrangúságát sugallták. Az északnémet polgári építkezést két alapvető tényező befolyásolta. Egyrészt a városi hatóságok nemcsak a túlzott reprezentációt szabályozták, hanem nagy hangsúlyt fektettek a tűzvédelmi rendszabályokra is. Emellett a házak kiképzését — hasonlóan az Európa más területein jellemző polgári építészethez — a többfunkciós alkalmazhatóság is meghatározta. Nevezetesen az épületek nemcsak lakóhelyiségeknek, hanem egyben kézműves-műhelynek, illetve kereskedő-lerakatnak vagy boltnak is helyet adtak. A városok környékén nagy mennyiségben feltalálható építőanyag ugyancsak nagymértékben hozzájárult a házak hasonló megjelenéséhez. Igei tanulmánya utolsó szakaszában Lübeck, Stralsund és Greifswald példáján keresztül arra tér ki, hogy a fenti tényezők nivelláló hatása mellett milyen lehetőségek álltak rendelkezésre a családi reprezentáció kifejezésére. Helmut Maurer a kötet borítóján szereplő konstanzi magas ház (Hohes Haus) történetével foglalkozik. Az épület meghatározó jelentőségű volt a késő középkori konstanziak számára, hiszen az oromzatosan tetővel ellátott, öt emeletes ház tájékozódási pontként szolgált a mindennapokban. A rövid tanulmány valójában csak az építés dátumát igyekszik pontosítani, illetve betekintést nyújt az épület korai történetébe. Maurer szerint a ház valamikor 1295 és 1344 között épült. Végül Patrick Oelze a svábföldi falusi építkezésnek a paraszti identitáson belüli helyét vizs-