Századok – 2010
TÖRTÉNETI IRODALOM - Pedani, Maria Pia: Venezia porta d'Oriente (Ism.: Molnár Mónika)
998 TÖRTÉNETI IRODALOM csak konvertiták arathattak babérokat, közülük érdemes kiemelni Gazanfer ada nevét. A hárembe bekerülve az itáliai származású nők is fontos politikai szerephez juthattak, erre példa II. Szelim szultán (1566-1574) feleségének és egyben III. Murád szultán (1574-1595) édesanyjának, Nur Banunak (1525-1583) és menyének, Szafijének az esete, akiknek a nevéhez az úgynevezett „nőuralom" kezdete fűződik az Oszmán Birodalomban. A Keleten élő velenceiek és a mindkét oldalon való áttértek sorsának ismertetése után a szerző a Velencei Köztársaságba eljutott muszlimok helyzetét ismerteti (Musulmani a Venezia). Az oszmán vallási és etnikai sokszínűségnek megfelelően ortodox görög, zsidó, örmény keresztény és muzulmán arab, valamint török kereskedők és tengerészek bukkantak fel a Serenissima területén. Mindegyik csoportosulásnak a város más pontján volt kereskedőháza, telephelye. Kalmáraik csak államilag kirendelt közvetítők és tolmácsok segítségével bonyolíthatták ügyleteiket. 1588-tól törvénybe iktatták, hogy a kereskedelmi tranzakcióikat be kellett iktatni a közvetítő hivatalos nyilvántartásába. A muzulmánok jelenléte egészen az ellenreformáció időszakáig egyáltalán nem zavarta a velenceieket, kisebb fennakadást csak egyre növekvő számuk és elhelyezésük, illetve az okozott, ha egy muszlim Velencében halálozott el. Jelentős mértékben akadályozták azonban mind a keresztény, mind a muszlim kereskedők tevékenységét az adriai tengeren garázdálkodó kalózok. Végezetül a könyv záró fejezetéről (La conoscenza dell'altro - A másik megismerése) ejtenék szót. Ez a velencei-keleti kapcsolatok újabb szegmensét tárja elénk: nevezetesen az egész könyv belső szerkezeti felépítésének megfelelően elsőként azt részletezi, hogyan látták Velencét az arab/keleti világban, majd az oszmán források, elsősorban krónikák alapján a törökök Velencei Köztársaságról alkotott képét, végül a velenceieknek a „törökökről" szerzett ismereteit és annak változását mutatja be részletesen. Pedani szemléletes példákkal illusztrálja, hogy a két kultúra mennyire, milyen csatornákon keresztül ismerte, ismerhette egymást, mennyire sikerült leszámolni a mindkét oldalt jellemző, és főleg az egymásról szerzett ismeretek hiányát tükröző előítéletekkel és sztereotípiákkal. A kötetet számos színes, illetve fekete-fehér kép illusztrálja, a könyv végén található jegyzetapparátuson és fejezetekre lebontott részletes bibliográfián kívül az olvasó tájékozódását segíti egy kronológia és egy névjegyzék is. Noha a könyv problémafelvetése és szerkezete inkább hagyományosnak mondható, a téma feldolgozása egyrészt egyedülállóan átfogó és széleskörű, mind időben, mind pedig térben és témakörben, másrészt megközelítése az események megértéséhez szükséges hagyományos politikatörténet mellett igen modern. Közelről megismerhetjük a muszlim-keresztény kapcsolatoknak elsősorban isztambuli és velencei helyszíneit, a résztvevők mindennapjait és nem utolsósorban a két civilizáció különbözőségeinek jelentését és jelentőségét. Különösen értékessé teszi a könyvet továbbá, hogy szerzője nem csupán a nagypolitikai eseményeket (amelyeknek fénykorában a Serenissima még egyik irányítója és — ahogy a kötet címe is mutatja — Európa kapuja volt Kelet felé) és azok szereplőit (akikről értelemszerűen több forrás is fennmaradt) mutatja be, hanem igyekszik a társadalom alsóbb rétegeinek sorsát is feltárni. Ehhez nyújtanak segítséget, a Velencei Állami Levéltárban fennmaradt török levelek, amelyekről szintén a szerző szerkesztésében 2010-ben a neves Brill kiadónál jelent meg igen hasznos inventárium (Inventory of the 'Lettere e Scritture Turchesche' in the Venetian State Archives). A gazdag forrásanyag és az említett példák sokaságának felhozatala mellett egy kis kritikai megjegyzést is meg kell azonban említeni. Előfordul, hogy a szerző illusztrációként ismertet egy-egy igen érdekes életutat vagy eseményt, de sajnos forrását a jegyzetekben sem tünteti fel. Összességében mégis elmondhatjuk, hogy a frissen megjelent kötet — amelyben Maria Pia Pedani korábbi levéltári feltárómunkájának, kutatásainak és tanulmányainak témái jelennek meg rendezett, egymásra szervesen épülő és egymást kiegészítő formában — fontos alapkönyv mind Oszmán Birodalom, mind a Velencei Köztársaság diplomáciájának működéséhez és egymás közötti kapcsolataik megértéséhez. S mivel mindkét államalakulat évszázadokon keresztül szomszédunk volt, alaposabb megismerésük fontos szempontokat és adatokat szolgáltathat a késő középkori és kora újkori magyar történelem tanulmányozásához is. F. Molnár Mónika
