Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Király Péter: Nádasdy III. Ferenc rezidenciális zenéje
986 KIRÁLY PÉTER nagy udvarok hangszeres kiválóságai), hanem — miként szórványadatokból megtudható — a többség sok mindenhez értő és ily módon a szükségletnek megfelelően a legkülönfélébb feladatköröket ellátni képes univerzális zenész volt. Az olyan szűk létszámú rezidenciális együttesek, mint amilyen Nádasdyé is volt, eleve az efféle sokoldalú, különféle hangszereken játszó zenészeket igényelték. Éppen amiatt ugyanakkor csakis a tudás és a minőség lehetett a kiválasztás egyik legfőbb kritériuma. Talán éppen a sokrétűség magyarázza a Nádasdy-együttes összetételét illetően tanulságos kérdéseket felvető 1657. évi adatokat. Ebben az esztendőben ugyanis — mint láttuk — a keresztúri rezidencián a Hofkapelle egykori kasztrált énekese, a nyilván jól képzett Marchesini mellett hegedűs, dudás és sípos (vagyis fafúvós) muzsikus dokumentálható, valamint rajtuk kívül két-három trombitás, mint egy időben ténylegesen jelenlévő — és nyilván valamilyen módon együtt is zenélő —, de igencsak meglepő összeállítású udvari zenészegyüttes. Az eleve feltehető, hogy Marchesini nem kizárólag csak énekes volt, hanem játszott valamilyen zeneszerszámon is. Esetleg billentyűs hangszeren? Ez könnyen lehet, hiszen nehéz elképzelni, hogy miközben a többiek hegedűvel, dudával, valamint fa- és rézfúvós hangszerekkel kísérték, ő csakis férfiszopránként énekelt. Alighanem nemcsak Marchesini, hanem a többi akkori Nádasdy-zenész is érthetett másféle hangszer(ek)hez, miként esetenként feltehetően más zenészek is énekelhettek. Érdemleges kérdésként tehető fel az is, hogy vajon Nádasdy udvari trombitásai, és ezek között is elsősorban „német" trombitásai, ugyanúgy több hangszeren játszottak-e, mint a magyarországi szabad királyi városok toronyzenészei? Ez utóbbiak ugyanis — mint számos adat bizonyítja — nemcsak fúvósokhoz értettek, hanem vonósokhoz is, miként legalább egy részük esetében kétségtelen a kotta-, illetve (orgona-)tabulatúra-ismeret.7 8 Nehéz elképzelni, hogy ez Nádasdy trombitásainál másként lett volna. Az ő udvari irataiban ugyanakkor a „német" és „magyar" trombitások megkülönböztetésén kívül — ami elsősorban származást meghatározó, nem pedig zenei-tudásbeli különbségtételként értendő7 9 — nincs olyasminek nyoma, mint amit sógora, Esterházy Pál udvartartásának későbbi, már az 1680-as évek legelejéről származó dokumentumai mutatnak. Ezek — nyilván a Habsburg-udvari, illetve általában a korabeli ausztriai gyakorlatot követve — különbséget tesznek az udvari muzsikus-trombitások („musicalischer Hofftrompeter", „hofmusikalischer Trompeter"), illetve a tábori vagy mezei trombitások („Feld-Trompeter") között.80 Volt-e ennek terminológiai különbségtételnek zenei háttere, másfélék voltak-e szakmai szempontból Esterházy „zenész" trombitásai? Sajnos jelenleg nem tudjuk biztosan. Figyelembe véve azonban, hogy Nádasdy — akárcsak más főurak — aligha áldozott volna sok pénzt és fáradságot olyan trombitások saját udvarába hozata'8 Az udvari trombitásokat illetően 1. Király P.: Udvari trombitások i. m. 79 Némi bizonytalanságra ad alapot, hogy a „német" jelző esetenként bizonyos „nyugati" trombitajátékmódot is jelezhetett. Vö. Király P.: Udvari trombitások i. m. 123-124. és passim. 80 Tank, U. : Studien zur Esterházyschen Hofmusik i. m. 43-44, 50.; A Habsburg-udvar korabeli iratai szintén többször említenek „musikalischer Trompeter"-t. L. pl. Knaus, H. : Die Musiker im Archivbestand i. m. (I. és II. közlemény 1967, 1968) passim, valamint Hellmut Federhofer: Die landschaftlichen Trompeter und Heerpauker in Steiermark. In: Uő: Musik und Geschichte. Aufsätze aus nichtmusikalischen Zeitschriften. Hildesheim 1996. 31-32, valamint passim.
