Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Király Péter: Nádasdy III. Ferenc rezidenciális zenéje
978 KIRÁLY PÉTER lommal is a zenészei (1646, 1647, 1658).3 8 1647. június 16-án a soproni tanács kérésére Nádasdy két zenészt küldött IV Ferdinánd koronázásának helyi megünneplésére.3 9 A kettős funkciójú udvariak és az egyéb alkalmi kisegítők a mai kutatásnak komoly gondot okoznak, és nem csak Nádasdynál, hanem bármely más magyarországi főúri famíliánál. Emiatt ugyanis végeredményben megállapíthatatlan a ténylegesen muzsikáló zenészlétszám - úgy a mindennapok esetében, mint jeles alkalmakkor. Ugyanakkor, noha a Nádasdy rendelkezésére álló zenészegyüttes összetétele, illetve alkalmankénti nagysága kérdéses, komoly tévedés lenne azt hinnünk, hogy bármikor működött volna rezidenciáin olyasféle „zenekar", mint amit a későbbi korszakok gyakorlata megkívánt. A 17. század derekának európai praxisa még nem igényelt nagy apparátust. Miként számos német, osztrák vagy cseh korabeli dokumentum, valamint képi ábrázolás tanúsítja, a kor felfogása szerint néhány hangszeres — kiegészítve egy-két énekessel (mai klasszifikáció szerint: egy kisebb-nagyobb kamaraegyüttes) — már elégnek számított magánszórakozáshoz, vagy akár nagyobb társaság táncmulatságának kíséréséhez, sőt még jelentősebb ünnepségekhez is.4 0 A Nádasdynál 1662-1663 táján — az egy magyar hegedűs és a trombitások mellett — adatolt egyéb hangszeresek: három hegedűs, egy billentyűs és egy vonós basszus — akik a jelek szerint mind bécsiek voltak — önmagukban kiadták a 17. század egyik tipikus apparátusát, a két diszkant-hangszert és basso continuât alkalmazó felállást. Külföldi zenészek az országbíró udvarában Az országbíró együttesének összetételét illetően külön figyelmet érdemel az a tény, hogy a helyiek4 1 mellett jelentős számban kimutathatók nála külföldiek is. Idevonatkozó ismereteink ráadásul nem is egyetlen időszakból származnak: mindazokból az években (1644-1645, 1656-1657, 1661-1663), amikor több forrásadatunk van a zenészekről, akadnak közöttük külföldiek is. Mi több, még a gyengén dokumentált években is felbukkannak ilyen jellegű szórványadatok. Ezek alapján tehát arra következtethetünk, hogy Nádasdy — legalábbis 1663-ig — lényegében folyamatosan alkalmazott máshonnan jött muzsikusokat. A jelek szerint a külföldiek legtöbbjét (talán mindet) Bécsben fogadta/fogadtatta fel. Ennek ellenére természetesen nem mindegyik zenész volt ottani 38 Bárdos Kornél: Sopron zenéje a 16-18. században. Bp. 1984. 225., 230., 325. 39 Uo. 323. 40 Az udvari együttesek nagyságának kérdésével részletesebben foglalkozik: Király P: A magyarországi főnemesség 17. századi zeneélete i. m. 436-439. 41 Az előszeretettel csak magyar keresztneveket, valamint foglalkozás-megjelölést alkalmazó forrásaink keveset segítenek annak eldöntésében, hogy valójában ki volt helyi, illetve külföldi. A dokumentumok a muzsikusok származását illetően könnyen félrevezetőek lehetnek. (L. erre pl. Király P: A magyarországi főnemesség 17. századi zeneélete i. m. 439-440.) A gyakori félreértésben azonban közrejátszik a megelőző kutatógenerációk magyarosító névhasználata is, amelynek következtében némely tanulmány - akarva-akaratlanul - olyan benyomás kelt, mintha csakis magyar zenészek lettek volna az országban. Takáts Sándornak még a 19. század végének felfogásában gyökeredző elképzelése szerint - amellyel rokon állítások későbbi munkákban is felbukkannak - a csak keresztnévvel említett muzsikusok mind cigányok vagy török rabok voltak. Takáts: Török-magyar énekesek és muzsikások i. m. 434.
