Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
MAGYARORSZÁG ÉS A VIETNAMI HÁBORÚ, 1962-1975 95 te az amerikaiak „képmutató" viselkedését. Az 1967 folyamán Budapesten tárgyaló amerikai diplomatákat meglepte, hogy a magyarok minden alkalommal olyan vehemenciával hozták elő a vietnami háború kérdését, amilyet nem tapasztaltak más kelet-európai országokban, de még a Szovjetunióban sem.19 0 (Az amerikaiak ezt annak ellenére feltűnőnek találták, hogy tudatában voltak: Kádárék ezt „szükséges rossznak" tekintették. Nem hagyható ugyanakkor figyelmen kívül a szovjet blokk szintén említett 1967-es Vietnammal kapcsolatos „iránykorrekciója" sem.) Mindezekkel magyarázható, hogy amíg a budapesti amerikai nagykövet már 1967 októberében megérkezett állomáshelyére, a washingtoni magyar nagykövet beiktatására, csupán 1968 augusztusában, tehát azt követően került sor, hogy az amerikai és a vietnami fél 1968 májusában, Párizsban először ült tárgyalóasztalhoz.19 1 A magyar szigornak azonban volt egy másik, a szovjet-amerikai viszonytól, sőt Vietnamtól is teljesen független oka. Radványi János csupán egyike volt annak a három magyar diplomatának, aki 1965 októbere és 1967 májusa között, vagyis bő másfél év leforgása alatt politikai menedékjogot kért az Egyesült Államokban. Szabó László, a londoni magyar nagykövetség másodtitkára 1965. október 16-án, Bernát Ernő, a washingtoni magyar követség harmadtitkára pedig alig több mint három héttel Radványi előtt, 1967. április 21-én dezertált. Ráadásul mind a magyar, mind az amerikai források szerint Bernát és Szabó egyaránt diplomáciai fedésben dolgozó hírszerzőtiszt volt.19 2 Maga Radványi, mint párizsi ÁVH-rezidens már az ötvenes években dekonspirálódott, így 1962-es washingtoni kinevezésekor már nem volt ismeretlen az amerikai hírszerzőszervek előtt.19 3 A példátlan disszidálási sorozatot a magyar hatóságok egyértelmű-190 Józan Sándor washingtoni ideiglenes ügyvivő jelentése Péternek, „Leddy S.D. miniszter-helyettes budapesti útja," 1967. december 7., MOL, Külügyminisztérium, 1967, USA, TÜK iratok, 004036/2/1967, XDUI-l-j, 12. doboz. 191 Borhi László szerint a Politikai Bizottság a magyar nagykövet kiküldését elsősorban a Radványi-ügy miatt késleltette, s Vietnam ebben az esetben is csak mint a konfliktus miatt ismét erősödő szovjet-amerikai feszültség lecsapódása játszott szerepet (1. Borhi L.: Magyar-amerikai kapcsolatok i. m. 43.). Magyarics Tamás a külképviseletek követségiről nagykövetségi szintre emelését összefüggésbe hozta a magyar békeközvetítési kísérlettel, az agrément-kérés késleltetését azonban ő is elsősorban a disszidálási ügyekhez köti (1. Magyarics T.: Az Egyesült Államok és Magyarország. i. m. 595-596.) 192 Szabóhoz 1. ÁBTL, „Oxford" R-8-015/1-6.; Memorandum of Conversation, János Radvanyi-Leslie C. Tihany, 16 May 1967, „SUBJECT: Hungarian Chief of Mission Asks for Refuge in US," NARA, RG 59, Hungarian Relations, POL30-HUNG 5/16/67, box 2182. 2.; Bernáthoz Uo. 3.; ÁBTL „Barkács" R-8-020/1; Mozsik Imre: Washingtoni emberünk. (Hírszerző voltam Amerikában.) Bp. 1995. 196.; valamint mindkettejükhöz Hedrick Smith: Defector Called Intelligence Aide. The New York Times. 2 June 1967. 13. 193 A Belügyminisztérium III/I Csoportfőnöksége vizsgálati anyagai szerint Radványi 1949-59 között „Tinta Pál" fedőnéven dolgozott az ÁVH majd a BM titkos munkatársaként. Ankarai, párizsi, berni és damaszkuszi külszolgálat után, 1959-ben „tanácsosi" beosztásban ismét Párizsba akarták helyezni, vízumkérelmét azonban a francia hatóságok elutasították. Februártól a KÜM IV politikai osztályát, majd decembertől — rendkívüli követ és meghatalmazott miniszteri rangban — a III. politikai osztályát vezette. Az ÁVH (BM) ekkor „beosztására való tekintettel" kizárta a hálózatból (1. ÁBTL, 3.2.9. R-8-016/2. 31.). 1960. márciusában a Külügyminisztérium protokoll osztályának élére került. Rangjának változatlanul hagyása mellett 1961 decemberében nevezték ki a washingtoni követség vezetőjévé ideiglenes ügyvivői minőségben. A Belügy saját megfogalmazása szerint azonban, „Annak ellenére, hogy Radványi nem volt többé a BM titkosmunkatársa (sic!), a BM
