Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945

A püspököt a 19-20. század magyar-örmény értelmisége egy az utókor által idealizált apostolként ábrázolta. Tevekénységét elsősorban Szamosújvár megalapítására hegyezték ki. Ez az idealizált kép talán azzal magyarázható, hogy a 19-20. század fordulóján az erdélyi örmények nyelvi és kulturális asszimilációja kiteljesedni látszott, és ezért néhány erdélyi örmény származású értelmiségi egyfajta utolsó szalmaszálként népük múltja felé fordult. Ekkor Oxendio Virziresco személyisége számukra kapóra jött, így ezért alakulhatott ki róla egy az erdélyi örmény nemzet érdekei felett mindvégig kitartóan őrködő, harcos „apostol- vagy püspökfejedelem" (ethnarkhosz) képe. Ha tudomásuk is volt a püspök missziós tevékenységének árnyoldalairól, azt nyilván tudatosan igyekeztek elhallgatni vagy elkerülni, nehogy „beszennyezzék" a személyéről kialakult pozitív összképet. Feltételezhetően ezért foglalkoztak érdemben igencsak keveset a püspök „egyéb" hittérítői tevékenységével Erdélyben, így az 1697-ben Besztercén kirobbant Elia Mendrul-üggyel is.