Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945
A Propaganda Fide az egész Elia Mendrul-ügyet 1699. április 6-i ülésén tárgyalta meg. A tárgyalásba bevonták a bécsi nunciust is. Oxendio személyét ugyan tisztázták a vád alól, de az ülés irataiból és hangneméből kiderült, hogy a Szentszék bizalma megrendült iránta. Ebben közrejátszhatott az is, hogy a Propaganda Fide prefektusa 1698 óta már nem Angelo Paluzzi degli Albertoni-Altieri bíboros, Oxendio egykori legfőbb római patrónusa volt, hanem az ifjabb Carlo Barberini (1630-1704) bíboros, aki annak idején (1689 és 1690 között) Deodatus Nersesowicz jelöltsége mellett kardoskodott az erdélyi örmény unitus püspöki szék ügyében. Barberini prefektus a Mendrul-ügy kapcsán Oxendio visszahívását kívánta kezdeményezni, és helyére Nersesowicz címzetes trajanopolisi püspököt szerette volna Erdélybe küldeni. Mellette az az érv szólt, hogy 1683 és 1686 között érseki koadjutorként irányította a lembergi örmény érsekséget, valamint az is, hogy az ő kezdeményezésére indult meg Erdélyben az örmények körében a misszió. Ugyanakkor 1684-ben maga Nersesowicz fedezte fel Oxendiót a missziós munkára.101 Nersesowicz püspök — aki az 1690. évi kinevezés miatt Oxendióval rossz viszonyban állt — kapva kapott az alkalmon, és mindent elkövetett, hogy az örmény püspököt befeketítse a Szentszéknél. Célja nem volt más, minthogy elérje leváltását a bíborosoknál, valamint azt, hogy idézzék őt Rómába, és adjon számot a Szent Hivatal előtt az elmúlt években végzett rossz egyházvezetői munkája miatt.10 2 Oxendiót valójában a bécsi nuncius jelentése mentette meg a felmentéstől. Santa Croce nuncius ugyanis ebben tisztázta, hogy Oxendio semmilyen vétséget sem követett el.10 3 Ennek ismeretében a Propaganda Fide nem mentette fel Oxendiót hivatalából, de felrótta neki, hogy az Elia Mendrul-ügy helytelen kezelése sok kárt okozott a katolikus egyháznak és az erdélyi örmény híveknek. Feleslegesnek tartották az általa foganatosított szigorú vizsgálatokat, és negatívan ítélték meg, hogy Oxendio nem törekedett a konfliktus békés, tárgyalásos utón történő rendezésére. Ennek volt köszönhető, hogy Oxendio híveivel (például Budachowiczcsal vagy a konfliktus kezdetén Bonalinivel) is összetűzésbe került. A tanácskozás Oxendio állítólagos pénzügyi visszaéléseivel viszont érdemben nem foglalkozott. Csak azt jegyezték meg, hogy mivel a korrupció vádja nem nyert bizonyítást, azt üres vádaskodásként értelmezték.104 A római döntés tehát Oxendio számára kedvező fordulatot jelentett. 1699 húsvétján Elia Mendrul egyik híve, a már említett Yovhannés Naxsun pap, néhány társával Moldvából Besztercére érkezett. Visszatérésének pontos in-1698-ban Apor még Szamosújvár ügyében folytatott le vizsgálatokat, hogy érdemes-e az örményeknek átadni a korábbi királyi uradalmat. L. erről: MOL F 46 1698. 238.; Apor István 1697-ben Bethlen Miklós kancellárral és Bánffy György (1660-1708) erdélyi kormányzóval együtt Bécsben tartózkodott, ahol Erdély gazdasági ügyeiről és postahálózatának fejlesztéséről tárgyalt az udvarral. Az erdélyi örmények gazdasági és vallási ügyeivel, valamint Oxendio püspökkel érdemben ekkor sem foglalkoztak. Bethlen M.: Önéletírás i. m. 66-167. 181. 191.; Apor István gróf naplója bécsi útjáról. (1697-1698). Sajtó alá rend. Bíró Vince. Kolozsvár 1930. 139-154.; Erdélyi katolikus nagyok. Szerk. Bíró Vince - Boros Fortunát. Kolozsvár 1941. 76-80. 101 APF ASC Vol. 69. fol. 108r-v; APF SOCG Vol. 532. fol. 434r-440r. 102 APF SC FA Vol. 4. fol. 592r-v. 103 ASV ANV Vol. 196. fol. 212r-v. 104 APF ASC Vol 69 fo l I07r-116v.; APF LDSC Vol. 88. fol. 30r-31r.
