Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945
és az ebesfalvi aposztata papot, Vardan Martinus Potoczkyt nevezte meg. Közülük Elia Mendrul (1630-1701) esperest (awageréc') és vardapetet27 tartotta főkolomposnak. Elia Mendrul életéről sajnos kevés adat áll a rendelkezésünkre. Az, amit tudunk róla, hogy még Minas püspökkel együtt menekült el Moldvából Erdélybe 1668-ban. Minas püspök 1686-ban bekövetkezett halála után őt tartották az erdélyi apostoli hitvallású örmények vezetőjének, mivel az elhunyt püspök helyettese is volt egyben.28 1688-1689 fordulóján az akkor még apostoli misszionárius Oxendiónak sikerült megnyernie őt az uniónak.2 9 Ez Oxendio szemszögéből mindenképpen győzelmet jelentett, mert tartott attól, hogy Minas püspök halála miatt Elia Mendrult nevezheti ki az örmény katholikosz Erdély örmény apostoli püspökének. Az, hogy Elia Mendrul esetlegesen potenciális püspökjelölt lett volna Minas halála után, az kizárólag csak Oxendio jelentéseiből ismert. Az unitus püspök egy lényeges dolgot figyelmen kívül hagyott: házas örmény pap a keleti kánonjog szerint sem lehet püspök, csakis szerzetes. Elfogadható az a nézet is, hogy Oxendio inkább potenciális riválist látott Elia Mendrulban, mivel az erdélyi örmény közösségen belül igen nagy tekintéllyel rendelkezett. Mindenesetre Oxendio akkori fáradozásai látszólag meghozták munkájának gyümölcsét. Elia Mendrul és az 1692. évi besztercei hittagadó Vardan Martinus Potoczky pap vezették az erdélyi örményeknek azt a delegációját, akik 27 A vardapet eredetileg valóban csak szerzetes (abelay) lehetett. A vardapet (közép-perzsa, vagy pehlevi eredetű jövevényszó az örmény nyelvben. A közép-perzsa vardapati a gyakorlat mestere jelentéssel, azaz a zoroasztriánus papok tanítója) a korai örmény apostoli egyházban eredendően a monostorok mellett működő iskolák vezetője volt, aki a Szentírást magyarázta, és az egyházatyák tanításait értelmezte és közvetítette. Ezen kívül a vardapet jelentette a hit mesterét, valamint a helyes hit terjesztőjét is. A 444. évi sahapiwani örmény nemzeti zsinat határozott arról is, hogy a vardapeteknek kell őrködniük az örmény apostoli egyház fegyelme, valamint az örmény hit tisztasága felett. Annak ellenére, hogy a vardapet csak szerzetes lehetett, a 7. századtól kezdve számos adat van arról, hogy a vardapet címet számos örmény világi házas pap (k 'ahanay) is viselte. A későbbi korokból további információk is rendelkezésre állnak. Ennek okait elsősorban az örménység viharos történelmében kell keresni. Hiszen több olyan periódus is volt, amikor a megszálló hatóságok egyenesen megtiltották a monostorok működését és a papnevelést, mert ők állandóan lázították a köznépet az idegen betolakodók ellen. A 17. században is olyan súlyos volt a szerzetes- és a paphiány az örménység körében, hogy informálisan lazítani kellett az egyházfegyelmen. Ez viszont — ahogyan azt korábban említettük — az egyházfegyelem fellazulásához is vezetett, és a 18. század első feléig, pontosan III. Ábrahám (Abraham Kretac'i) katholikosz (1734-1737) megválasztásáig ebben a kérdésben érdemi változások/változtatások nem történtek. L. erről még: Nersës Akinean: Sahapiwani zolovoyn kannonere. Matenagrakan usumnasirut'iwn art'iw 1500 amenayn taredaijin [A sahapiwani nemzeti zsinat kánonjai. Bibliográfiai értekezés a zsinat 1500. év fordulójának alkalmából]. Handés Amsörea 63. (1949) 79-94.; Robert Thomson: Vardapet in the Early Armenian Church. Le Muséon 75. (1962) 367-384.; Ëmin Petrosyan: Vardapetakan asticannere hay ekelec'u mej [Vardapeti fokozatok az örmény apostoli egyházban], Ejmiacin 3^1. (1987) 63-82. 28 Magyar fordításban: „Akkor tájt sok örmény jött el Bogdán (Moldva) földjéről. Velük tartott püspökük, O Excellenciája Minas vardapet, akit Ziliftaroghlunak is neveztek, valamint sok más pap is. Közöttük volt egyik vezetőjük a suçeavai Elia Mentrul pap és vardapet, valamint Astuacatur Nigosean, akit ugyanazon, előbb említett Minas vardapet szentelt pappá." Gyergyószentmiklósi Örmény Katolikus Plébánia Könyvtára, Gheorgheni-Gyergyószentmiklós (a továbbiakban GYÖKPK) A Plébánia története I. könyv 1. fejezet. (1695-1719); L. erről: Bárány L.: Verzirescul Auxendius i. m. 1888. 67. 29 „A mostani év (sic! 1689) februárjában (sic! Elia) Krist'osatur Mendrul úr, suçeavai házas pap, esperes és vardapet és mások katolikus hitvallást tettek Lembergben Ó Excellenciája a mi Vardan Hunanean érsekünk előtt." Rosk'ay, S.: Egyházi évkönyvek i. m. 186.
