Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945

Nagy Kornél AZ ELIA MENDRUL-ÜGY A besztercei örmény egyházi viszály története (1697-1700)1 Bevezetés A 19-20. század örmény származású értelmisége Oxendio Virziresco (1654-1715) unitus püspököt emlékezetében az erdélyi örménység tiszta erkölcsű, rendíthetetlen hitű apostolaként tartotta számon. Könyveikben valósággal felmagasztalták a főpap vezetői képességeit: különösképpen azért, hogy mennyire kiállt népe érdekeiért az erdélyi hatóságoknál. Ezek a monográfiák azonban kevés használható információt nyújtottak az örmény unitus püspök valódi missziós és egyházszervezői tevékenységéről. Ez azért volt fontos, mert az említett korszakban az erdélyi örmény közösségben az a széles körben elfogadott nézet volt az uralkodó, hogy Oxendio Virziresco püspök erdélyi tevékenysége mindenféle és -fajta problémától vagy konfliktustól mentes volt. Következésképpen a személyéhez köthető örmény egyházi unió békés körülmények között, zökkenőmentesen zajlott le Erdélyben. Az 1697-ben kirobbant Elia Mendrul-ügy {Elia Méntrul, Mendrul Illés) története ezt a meggyökeresedett romantikus, idilli képet árnyalja. Az ügy történetéről az eddig keletkezett, vonatkozó szakirodalomban egy apróbb jegyzetet vagy akár egy bekezdést sem lehetett találni. így rögtön felmerül a kérdés, hogy a 19-20. század örmény-magyar történészeinek vajon volt-e erről tudomása vagy sem? Amennyiben volt, akkor tudatosan törekedtek-e az alábbiakban bemutatandó problémának az elkerülésére, nehogy ezáltal aláássák a püspökről kialakult, igencsak pozitív képet? A közelmúltban a Hitterjesztés Szent Kongregációja (Sacra Congregatio de Propaganda Fide) Történeti Levéltárából, valamint a Vatikáni Titkos Levéltárból (Archivio Segreto Vaticano) előkerült, többnyelvű (örmény, latin, olasz és francia) iratok tanulmányozása során egyre teljesebb és tisztább kép alakult ki a konfliktusról, ami némiképpen módosíthatja az unitus püspökről és az erdélyi örmény egyházról eddig kialakult, meglehetősen idealisztikus képet.2 1 A témában a Klebelsberg Kunó Ösztöndíj támogatásával Rómában és a Vatikánban végeztem kutatásokat 2004-ben, 2006-ban és 2008-ban. Támogatásukat ezúton is köszönöm. Ezenfelül hálás köszönetet szeretnék mondani néhai Tóth István Györgynek, Bakács Bernadettnek, Baán Istvánnak, Fazekas Istvánnak, Kalmár Jánosnak, Fodor Pálnak, Soós Istvánnak, Molnár Antalnak, Pálffy Gézának, Bíró Lászlónak, Fejérdy Andrásnak, Papp Eszternek és Kovács Bálintnak, akik észrevételeikkel és hasznos tanácsaikkal segítették e tanulmány megjelenését. 2 Az ügy forrásanyagáról Vanyó Tihamér röviden megemlékezett 1986-ban megjelent monográfiájában. Ó hívta fel először a figyelmet a Vatikáni Titkos Levéltár bécsi nunciatúra iratait tartal-