Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Dominkovits Péter: Gróf Esterházy László, Sopron vármegye főispánja IV/883

(6 porta: 0,8%), valamint a megye másik jelentősebb egyházi birtokosát, a rábaközijavaira összezsugorodott csornai premontrei prépostságot (5,25 porta: 0,7%). A táblázatba foglalt birtokosok az adó alá vont összes porta 76 százalékával rendelkeztek, a fennmaradó portaszámot az ún. vármegyei nemesi társadalom bírta, kiknek döntő többségét forrásunk nagyvonalúan különböző nemeseké) (diuersorum nobilium) összefoglaló névvel illetett. Soraikból egyes birtokaik révén még kitűnnek a vármegyei elit olyan családjai, mint a Megyery, Récsey, felsőkáldi Káldy, Sittkey vagy Ráttky, de az egyértelműen e csoporthoz tartozó loósi Viczay család is csupán birtoka (Nagylózs mezőváros) révén azonosítható be. A birtokviszonyok további, analitikus megközelítésére ez a forrás nem alkalmas. Kitekintés Esterházy László tragikus halálát Sopron vármegye rendjei az 1652. szeptember 20-i, Nemeskéren tartott közgyűlésben részvéttel tárgyalták. László főispán és vele együtt összesen négy Esterházy-fiú hősi halála óriási erkölcsi tőkét adott a családnak. A gyász mellett ugyanakkor már e közgyűlésen ki is hirdették László utódja, a fiatal Esterházy Pál főispáni kinevezését.11

5

Sopron vármegye kormányzatának — Esterházy László főispánsága idején a fentiekben bemutatott — különleges bipolaritása azonban majd csak a felségárulás vétkébe keveredett Nádasdy Ferenc országbíró kivégzését (1671. ápr. 30.) követően, 1672 elején szűnt meg. Vármegyei, uradalmi és országos karriereket támogatva Esterházy Pál azután differenciáltan és eredményesen integrálta saját kiterjedt familiárisi körébe az egykori Nádasdy-szervitorokat (többek között a Ráttky, a Felsőbüki Nagy, a petőházi Zeke és más családok tagjait). 115

SL SVMLt, SVM Prot 1628-1681. fol. 50r-51v.