Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Dominkovits Péter: Gróf Esterházy László, Sopron vármegye főispánja IV/883
ban a vármegye közigazgatási tevékenységének részletes ismertetése helyett csupán egy-két súlypontot jelzek Esterházy László főispánsága idejéből. Sopron vármegye az adófizetés terén már Esterházy Miklós főispánságától jelentős hátralékokat halmozott fel,6 3 amelyet folyamatosan göngyölt magával a vármegyei adminisztráció. Egy 1649. decemberi, a Magyar Kamara által készített kimutatás szerint még az 1625/26. adóévből 444 köböl terménnyel, 1629-ből 444 forint adótartozással rendelkezett a vármegye. Récsey Bálint alispánságának esztendeiből (1629-1637) az ingyenmunka pénzbeni megváltása miatt 50 forinttal tartoztak az egykori alispán örökösei. Ugyancsak az ingyenmunka pénzbeni kifizetése okán, Récseyvel jelentős részben átfedő időszakból, az 1631-1636 közötti évekből Chernel Mihály 235 forint 15 dénáros hátralékkal bír. A legnagyobb adótartozást az 1647. és 1648. adóévek után Vittnyédy István dikátor halmozta fel; csak a megyei dikák után 7898 forint 63,5 dénárt jegyeztek fel, amit többek között növelt az éves élelmiszeradó (annona) (2959 forint 50 dénár) és a koronázási adó is (759 forint 75 dénár).6 4 A kancellária és a pozsonyi Magyar Kamara folyamatos levelezéssel, sőt mondhatnánk vegzálásokkal igyekezett az Esterházy László főispánságának derekára váratlanul óriásira duzzadt hátralékot lefaragni. A vármegyei közigazgatás oly standard feladatai, mint az útépítés és -karbantartás, valamint a vízszabályozás mellett két terület gondjai jelentek meg még külön súllyal. Az ezen esztendőkből származó nádori leiratok immár a Dunántúlon is a közbiztonság nagymérvű fellazulását, az adóalanyokat sújtó tolvajlás és az erőszak, a hatalmaskodások egyre nagyobb mérvű terjedését jelezték, amivel szemben megkövetelték a vármegye határozott fellépését, bíráskodási tevékenysége révén pedig a térség stabilizálását.6 5 A végvárrendszer fenntartásának financiális problémáiból adódóan ezzel párhuzamosan, de intenzívebben jelent meg a végvárak ellátásához fűződő vármegyei terhek (gratuitus labor) minél erősebb igénybevétele. A törvényi szabályozás szerint a 17. századi Sopron vármegyének elsősorban a győri végvidékhez tartozó pápai vár megerősítésében kellett részt vennie, de emellett mind a Kanizsával szembeni végek elhanyagolt erősségeit (pl. Zalavár, Egervár), mind a Rábaközt (Rábaszentmihály), valamint a Rába-vonalat védő kisebb erősségeket (Bodonhely, Kapuvár, Sárvár) e törvényhatóságnak is erősítenie kellett (az 1622: 36., 1625: 19., 1630: 3., 1635: 92., 1638: 70., 1647: 53., 1649: 86. törvénycikkek értelmében).6 6 A vármegyéhez intézett iratokban az ország főméltóságai ekkortájt fokozódó oszmán veszélyről számoltak be, és kérték Sopron vármegye rendjeit az adózás és az erődítési munkák minél hatékonyabb teljesítésére. E speciális problémákat kitűnően jelzi, hogy 1648-ban, midőn a törökök felprédálták a győri székeskáptalan földesurasága alatt álló (rába)patonai erősséget, Esterházy László a megye keleti felének a fenyegetettségét érezve azonnal Sopron vármegye rendjeihez 63 A vármegye tetemes restanciájának beszedésére utasít Lippay György esztergomi érsek-főkancellár levele: SL SVMLt, Acta Congreagationalia, 1. d., Pozsony, 1646. ápr. 13. 64 SL SVMLt, Acta Congregationalia, 1. d. 1649: Extractus Diuersarum Regni Contributionum. 65 SL SVMLt, Acta Congregationalia, 1. d., Draskovics II. János nádor levele, Tarcsa, 1647. júl. 27. 66 A törvényi szabályozás változásaira 1. Dominkovits Péter: Sopron vármegye ingyenmunka-adója a pápai vár erődítésére a XVII. század derekán (1622-1670). Acta Papensia 7. (2007: 1-2. sz.) 206-208.
