Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pálffy Géza: Pozsony megyéből a Magyar Királyság élére. Karrierlehetőségek a magyar arisztokráciában a 16-17. század fordulóján (Az Esterházy, a Pálffy és az Illésházy család felemelkedése) IV/853
kezett bővíteni kapcsolatrendszerét. Itt ugyanis a dunáninneni országrészből számos nemesi família (az Apponyi, Dersffy, Kubinyi, Majthényi, Mérey, Ormányi, Révay, Sándorffy, Somogyi stb.) tagja vállalt szolgálatot, ám köztük találjuk Pálffy Miklós egyik bátyját (Jánost) is. Részben talán még Esterházy leányainak későbbi férjeihez is innen vezetett az út. Magdolnát ugyanis az érseki udvarban két fővel jelen lévő Kubinyi család tagja (László), Zsófiát pedig Révay Márton vette el, aki feltehetően azonos az itt szolgált Révay-fiúval.6 0 Mindezek a kapcsolatok birtokai szerény gyarapítása mellett arra voltak elegendőek, hogy 1579-1580-tól, azaz még Niklas Graf zu Salm und Neuburg főispánsága (1574-1580) végén elnyerje Pozsony vármegye alispáni tisztét.61 Az 1580-as években Esterházy Ferenc kiválóan élt azokkal az új lehetőségekkel, amelyeket számára báróvá lett régi és új rokona teremtett. A gyorsabban felemelkedett Pálffy Miklóssal 1581-től pedig már nemcsak rokoni kapcsolatban állt. Pálffy 1580 legvégén elnyert Pozsony vármegyei főispánságával közvetlen „felettese" lett. Ezt erősítette 1589-től dunáninneni kerületi főkapitányi posztja is, hiszen e minőségében Pozsony vármegyében ugyancsak Esterházy feladata lett a generális parancsainak végrehajtása. O pedig a századvég nagy háborúja közepette is többnyire sikerrel látta el sokrétű feladatkörét: a vármegyei közigazgatástól és bíráskodástól a híd- és töltésépítésig, a török portyák elleni jégvágásig vagy éppen a sok vitát okozó füveltetésig.6 2 Mindeközben több alkalommal volt vármegyei adószedő (dicator) is.6 3 Pálffy 1600-ig tartó főispánságának idejéből szinte minden esztendőből igazolható alispánsága,64 melyben mindvégig kitartó buzgósággal intézkedett. Bár a 16-17. századból hasonlóra egy-egy megyéből akad még példa, az ilyen hosszú alispánság mégis nagyon ritka esetnek számított. Ez a fő- és alispán között ugyanis bensőséges viszonyt és harmonikus együttműködést feltételezett. 60 Uo. főként 297-321. és 327-336.: Nr. 1-3. 61 Salmra és tisztségére 1. Pálffy Géza - Perger, Richard: A magyarországi török háborúk résztvevőinek síremlékei Bécsben (XVI-XVII. század). Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) 5. (1998: 2. sz.) 242-243. 62 Számos példa az 1580-as évek második feléből: SNA ÚPA Arm. I. Lad. 3. Fasc. 8. Nr. 8/a-s., passim; az alispán sokrétű feladatira újabban vö. Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye. Századok 139. (2005: 4. sz.) 867., 874^880. (A füveltetés alatt a végvári katonák lovainak tavaszi friss legelőkre való kihajtása értendő.) 63 1584, 1590-1593: Eszterházy J.: Eszterházy-oklevéltár i. m. 256.: Nr. 125. 64 1 5 79: MOL, E 554, Jankovich-gyűjtemény Nr. 838. (1579. ápr. 17.) és Eszterházy J: Az Eszterházy család i. m. 81.; 1580: Bártfai Szabó László-. A Hunt-Pazman nemzetségbeli Forgách család története. Esztergom 1910. 264.; 1581: SNA SAR Korespondencia, Micbal Révay fol. 339-340. és fol. 341-342.; 1582: Jedlicska P.: Adatok i. m. 92.: Nr. 27.; 1585: SNA ÚPA Arm. I. Lad. 3. Fasc. 8. Nr. 8/d., f., h., ill. SNA SAR Korespondencia, Michal Révay fol. 402-403.; 1586: ÖStA HKA HFU rote Nr. 49. 1586 Jan. fol. 26-31. és SNA SAR Korespondencia, Michal Révay fol. 419-420., ill. SNA ÚPA Arm. I. Lad. 3. Fasc. 8. Nr. 8/1-m.; 1588: Eszterházy J.: Eszterházy-oklevéltár i. m. 257.: Nr. 125 és SNA SAR Korespondencia, Michal Révay fol. 440., ill. fol. 445.; 1589: SNA ÚPA Arm. I. Lad. 3. Fasc. 8. Nr. 8/o.; 1590: uo. Nr. 8/p.; 1591: Záuodszky Levente-. A Héderváry-család oklevéltára. II. Bp. 1922. 205-207.: Nr. 153-154.; 1592: SNA ÚPA Arm. I. Lad. 3. Fasc. 8. Nr. 8/s.; 1595: Babies Zs. - Merényi L. : Herczeg Esterházy Pál i. m. 10.; 1596: Szalay L. - Salamon F.: Galantai gróf Eszterházy Miklós i. m. I. 1-2.; 1597: Szopori Nagy Imre: Eszterházy Ferencznek, Miklós nádor atyjának levele 1597-ből. Századok 2. (1868) 512-513. és Jedlicska P.: Adatok i. m. 626.: Nr. 963.; 1599-1601: Eszterházy J.: Eszterházy-oklevéltár i. m. 257.: Nr. 125.; 1602-ben már nem alispán: ÖStA HKA HFU rote Nr. 71. 1602 Sept. fol. 64-82. (Az utóbbi adatot Fazekas Istvánnak köszönöm.)
