Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801

vények szem előtt tartásával, a magyar hatóságok (elsősorban a királyi jogügyigazgatóság, a Magyar Kamara és a Magyar Királyi Udvari Kancellária) bevonásával folytattassa le. A Bizottság — ahogy azt a nádor birtokainak példái is bizonyítják — az eljárások során nem tett kivételt a fő- és köznemesek között, sőt a magyarországi főnemesség soraiba beemelt indigenatus mágnásokat sem kímélte. Az Újszerzeményi Bizottság tevékenységét — a működését történetírásunkban oly gyakran elítélő, általánosító és leegyszerűsítő véleményekkel szemben — tehát elsősorban nem „magyarellenesség" vezérelte és nem is a magyarországi birtokos társadalom „kisemmizése". A feltárt források vizsgálata alapján ugyanakkor tényként kell megállapítani, hogy többször „önkényesen", a magyarországi gyakorlatban alkalmazott peres eljárásokat mintegy megkerülve folytatta-folytattatta le a birtokjogigazolásokat. Emellett az is tény, noha részben érthető, hogy kincstári „intézményként" igyekezett — majd minden esetben — az Udvari Kamara és a Királyi Fiskus érdekeit érvényre juttatni, s így a földbirtokosok jogos vagy vélt sérelmeit meglehetősen gyakran figyelmen kívül hagyta. A 17. század végén a törököktől felszabadított Magyar Királyság belpolitikai életében igen komoly befolyással bíró Esterházy Pál nádor az Udvari Kamarával és az Újszerzeményi Bizottsággal folytatott közel másfél évtizeden át tartó küzdelmében — mondhatni — „félsikereket" tudott csak felmutatni. Még saját maga és családtagjai, birtokjogi vizsgálatok alá vont jószágait is csupán részben volt képes megvédelmezni. Hasonlóképpen az esetek többségében nem sikerült sem saját maga, sem pedig nádor-elődei — gyakran vitathatatlanul az ország szokásainak és törvényeinek nem mindben megfelelően tett — birtokadományai elkobzását megakadályoznia. Keserűen kellett megtapasztalnia, hogy a Bécsben működő legfőbb központi kormányszerv, az Udvari Kamara keretében működő Commissio nem vagy csak kis mértékben méltányolta közjogi méltóságát és befolyását, és nem volt tekintettel az ország arisztokratái között elfoglalt kiemelkedő helyére. A fiskus érdekeit képviselve tehát a Bizottság a magyar rendi államban — amennyiben az uralkodó és Udvari Kamarája érdekei úgy kívánták — nem tisztelt sem rangot, sem vagyont, még ha herceg Esterházy Pálról, Magyarország legtekintélyesebb világi méltóságáról volt is szó.