Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
feltehetően a nádor kancelláriáján készülhettek, s amelyekről a nádor 1697. február l-jén a pozsonyi káptalannál „hiteles" másolatokat készíttetett.85 A Commissio csak közel egy év múlva fogott hozzá ezeknek az okiratoknak a beható vizsgálatához. A királyi jogügyigazgató-helyettes, Laczkó János 1698. január 28-án terjesztette a Bizottság elé erről szóló jelentését.8 6 Laczkónak, aki a két hamis oklevélnek csak 1697. évi „hiteles" másolatát tanulmányozhatta, nem tűnt fel, hogy hamisítványokat kellett megvizsgálnia. Azt viszont észrevette, hogy a megadományozott enyingi Török Imre és Esterházy Pál között nincs egyenesági vérségi leszármazás, amely bizonyítaná a szóban forgó birtokok kétséget kizáró valós birtoklását. Egyúttal javasolta, hogy a nádor nyújtson be újabb dokumentumokat, közöttük egy pontosabb genealógiát annak igazolására, vajon valóban megtörtént-e Török Imre és felesége beiktatása az adományozott birtokokba.8 7 A nádor a kért határidőre be is mutatta a Commissiónak a kért iratokat és családja genealógiáját. A dokumentumok között szerepelt a már fent említett, 1628-ban Esterházy Miklós és felesége, valamint Nyáry Miklós között létrejött egyezmény másolata, továbbá Szapolyai I. János magyar király Török Bálint számára 1536-ban adott donációs levele, amelyben az uralkodó Töröknek adományozta Pápa városát, Török Bálintnak a pápai szabócéhnek adott privilégiális levele, stb.,8 8 s végül a nádornak Viczay Ádámmal kötött, I. Lipót által is jóváhagyott egyezséglevele. Esterházy benyújtott genealógiájában az alábbiak szerint vezette vissza saját maga, illetve családja leszármazását az enyingi Török famíliára: ő Esterházy Miklós és Nyáry Krisztina fia; Nyáry Krisztina Nyáry Pál leánya, aki Nyáry Lőrinc és Török Zsuzsanna fia; Török Zsuzsanna Török Bálint leánya, aki idősebb Török Bálint fia, aki Török Imre fia; az utóbbi pedig Török Boldizsár fia, aki viszont a birtokszerző Török Imre fia volt.89 Ebből a levezetésből kitetszik, hogy Esterházy nem említi a Török família tagjai között Török Ambrust, akit — ahogy arra már fentebb utaltunk — egy másik hamis oklevélben a Veszprém és Komárom vármegyei birtokok adományozottjaként szerepeltetett. O valóban élő személy volt, szemben a genealógiában feltüntetett, nem létező Török Boldizsárral, és állítólagos apjával, Imrével szemben.9 0 85 L. erről Csánki D.: Történeti földrajz i. m. II. köt. Bp. 1894. 574.; III. köt. Bp. 1897. 398.; C. Tóth Norbert: Oklevelek Simontornya történetéhez. (1264—1543). Levéltári Közlemények, 71 (2000: 1-2. sz.) 105.: No. 55. és 56.; Borsa Iván - C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár. (1421). Bp. 2003. 88.: No. 222. Amint azt C. Tóth Norbert kimutatta, a hamis adománylevél „alapjául II. Ulászló királynak Budán 1514. december 26-án Török Imre javára kiadott adománylevele szolgálhatott, amelyben Kállay Borbála — Batthyány Boldizsár egykori felesége — magvaszakadtéval a koronára háramlott összes javait Imrének adományozta. DL 89045." L. ezt az oklevelet még: MOL, P 108 Repos. 45. Fasc. D. No. 72. 86 MOL, E 117 2. köt. 385-387. L. ennek másolatát: MOL, E 117 11. cs. No. 156. Neoaquisticorum. (Principis Pauli Eszterházy negotium quoad Simontornya, Ozora, Thamassy, Kaposvar, Koppány.) 87 MOL, E 117 2. köt. 387. 88 L. ezeket: MOL, E 117 3. es. Fasc. II. No. 4., No. 5., No. 6. 89 MOL, E 117 2. köt. 416-417. Vö. erről az irodalomból még: Enyingi Török Bálint i. m. V-VI. 90 A Török család genealógiájára 1. Nagy /.: Magyarország családai i. m. XI. köt. 291., 294.; Engel Pál: Középkori magyar genealógia. Magyar Középkori Adattár. CD-ROM. (Arcanum Digitéka) Bp. 2001.
