Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
ben ismételten elutasította a birtokjogigazolási vizsgálatot, s az ellene és családtagjai ellen foganatosított eljárás megszüntetéséért folyamodott.57 A Commissio — legalábbis jegyzőkönyveinek és a jogügyigazgatóság iratainak tanúsága szerint — nem reagált a memóriáiéra, és néhány hónapig nem foglalkozott az Esterházyak közép-dunántúli uradalmainak és birtokainak tulajdonjogával, illetve annak igazolásával. Érdemben csak 1702. október 6-i ülésén tért az ügyre vissza, midőn megvitatta Esterházy Antal újabb folyamodványát. Ebben ő arra kérte a Bizottságot, adjon számára újabb haladékot azoknak a jogbiztosító iratoknak a beszerzésére, amelyek a nádor kezében vannak.58 Úgy látszik, Esterházy a vonatkozó iratokat a következő hónapokban sem tudta összegyűjteni, mivel a Commissio 1703. január 19-én úgy határozott, hogy a birtokjogok pontos tisztázása végett Esterházy Antal ismét nyújtsa be a jogbiztosító iratokat. Különös tekintettel arra is, hogy a fiskus szerint Gesztes és Csákvár birtoklása tárgyában más birtokosok ellentmondást jelentettek be. Erre négy hetet adtak Esterházynak,5 9 aki a kitűzött határidő lejárta után csak jó két hónappal tett eleget a Commissio felszólításának. Az iratokhoz csatolt emlékeztetőjében azonban hevesen tiltakozott a rá nézve felette sértő kijelentések miatt, miszerint ő állandóan távolmaradó (absens) és „rossz hírű" (,infamis) ember lenne.6 0 A beszolgáltatott jogbiztosító iratok sorában az első helyen I. Mátyás király 1473-ban Székesfehérvárott enyingi Török Ambrus és felesége, Csoron Katalin részére kibocsátott, és királyi consensussal megerősített oklevele szerepelt, amelyben Gesztes várát több más birtokkal együtt nekik és mindkét nembeli utódaiknak adományozta. Az adománylevél, mint azt már a szakirodalom kimutatta, 17. századi közönséges hamisítvány,6 1 amelyet esetleg Esterházy Miklós vagy talán még inkább maga a nádor hamisíttatott. Fontossági, és időrendi szempontból a második jogbiztosító irat a II. Ulászló király által 1513. március 8-án megerősített oklevél volt, amely szerint enyingi Török Imre az említett évben Somi Gáspártól és Józsától Gesztes várát tartozékaival együtt 20.000 forintért visszaváltotta. Törököt Gesztes birtoklásában egy 1519-ben kibocsátott oklevelében II. Lajos megerősítette. Egyik utóda, Török Bálint a birtokot 1526-ban a Werbőczy István nádortól kért és kapott oklevélben a maga számára átíratta.62 Kutatásaink során megállapítottuk, 57 Uo. No. 121. Neoaquist. (31a Augusti [1702.]) 118-119. 58 Uo. No. 125. Neoaquist. 123. 59 Uo. Ad Num. 152. NeoaquistA. 229. 60 Uo. Ad Num. 152. E. (22a Mártii 1703.) 238. - A benyújtott iratok egy részét 1. MOL, E 117 3. es. Fasc. II. No. 1-13. és uo.: Extractus litterarum in negotio bonorum Gesztes. - A többi iratot 1. MOL, P 108 Repos. 40. Fasc. G. No. 128., 129. 61 Az adománylevelet 1. MOL, DL 17443. Az oklevél „eredetije" Csánki Dezső szerint, aki a donatiót — tévesen — 1472-re datálta, az Esterházy család kismartoni levéltárában volt a 'Ladula 3. Fasc. 9. No. 23.' jelzet alatt. L. Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. III. köt. Bp. 1897. 214. 62 L. ezeknek a dokumentumoknak a másolatát: MOL, E 117 3. es. Fasc. II. No. 1., 2., 3. - Az Esterházyak Veszprém, Komárom és Fejér vármegyei jószágainak birtoklástörténete csak részben van feldolgozva. A szakirodalom eredményein kívül tehát ebben az esetben, mint ahogy más uradalmak és birtokok birtoklástörténetének esetében is, az Esterházyak által benyújtott birtokjogigazoló iratokra hagyatkozhatunk, természetesen megfelelő kritikával. Az Esterházy Pál és családjának tag-
