Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
Eszterházyra nemcsak saját uradalmainak és birtokainak, illetve családtagjaijószágainak védelme nehezedett, de a Commissióval folytatott küzdelmével egyidejűleg a birtokos társadalom hasonló gondjaival-bajaival is törődnie kellett. Nem véletlen, hogy 1702. május 23-án újabb levélben kereste meg Batthyány országbírót, amelyben rosszallását fejezte ki az Udvari Kamarának a Commissio által is helyeselt és támogatott eljárása ellen, melynek során a kamara egymás után foglaltatta le a magánuradalmakat- és birtokokat, és ezeket még királyi felszólításra sem hajlandó visszaadni tulajdonosaiknak. Csak azok nyerték vissza jószágaikat, akik az eredeti királyi adományleveleket be tudták mutatni. Ezenkívül a kamara a nádori adományokat, mind Esterházyéit, mind pedig elődeiéit, „kérdésbe venni kívánja", még azokban az esetekben is, ha a birtokosok igazolni tudnák, hogy birtokaik régtől fogva tulajdonukban vannak. A nádor úgy ítélte meg, hogy amennyiben az Udvari Kamara ezt a szándékát meg akarja valósítani, az országban senki „még a kővárokban sem lehetne securus". Arra kérte tehát Batthyányt, hogy járjon közbe az uralkodónál az ügyben, mely közbenjárását nemcsak ő, „de az egész regnicolák hálaadással fogják venni".2 9 Források hiányában ezúttal sincs jelenleg tudomásunk az országbíró közvetítő szerepéről, illetve annak kimeneteléről. Ha a kérdés orvoslása végett tett is lépéseket, azok valószínűsíthetően nem jártak sikerrel. A nádor harca a Neoacquistica Commissióval dunántúli birtokai védelmében A fent említett uralkodói rendeletek, különös tekintettel az 1696. augusztus 30-án kibocsátott pátensre — amint arra fentebb utaltunk — természetesen magát Esterházy Pált és családját, valamint rokonságát is érintették, és kötelezték a neoacquistica területeken található uradalmai, birtokai és birtokrészei birtokjogának igazolására. így a Magyar Királyság nyugati felén Győr, Komárom, Esztergom, Fejér, Veszprém, Tolna, Somogy, Baranya és Zala vármegyékben, az ország középső részén Pest-Pilis-Solt, valamint északi-északkeleti térségeiben, Nógrád és Heves vármegyékben fekvő várak, domíniumok és települések voltak érintettek. Ezeket a jószágokat részben nádor és famíliája tagjai birtokolták és igazgatták, részben pedig más birtokosok zálogjogon bírták. E szép számú birtokok közül a Neoacquistica Commissio 1696 és 1703 között az alábbiakat vonta vizsgálat alá: Komárom vármegyében Gesztest/Várgesztest és a hozzá tartozó birtokokat; Veszprémben a pápa-ugod-devecseri domíniumot, Csákvárt és Cseszneket; Tolnában az ozorai-tamási uradalmat és Simontornya várát, illetve mezővárosát (tartozékaikkal együtt); Somogyban a kaposvári uradalmat és Koppány birtokának felét; Pest-Pilis-Solt, Nógrád és Heves vármegyében a bujáki uradalmat és tartozékait, valamint a hatvani domínium területén fekvő jószágokat. Az alábbiakban ezek rövid birtoklástörténetét, sorsát és Esterházy nádor érdekükben tett lépéseit követjük nyomon. A Komárom vármegyei Gesztes várát és a hozzá tartozó birtokrészeket a 16. században az enyingi Török család birtokolta. A várat Török Imre már 1519-ben kérte adományul II. Lajos királytól, de feltehetően nem kapta meg. 29 Iványi E.\ Esterházy Pál i. m. 81.
