Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
az ő kezükön maradtak, de azokért adót fizetnek. A Bizottság végül úgy döntött, hogy ezeket nem számítják a neoacquistica területek közé. Nem született határozat azonban abban a kérdésben, vajon elfogadják-e a török hódítás idején tett nádori adományokat birtokoknak.1 8 Ez utóbbi kérdés felvetése azonban jelezte, hogy a birtokjogigazolások alkalmával különös hangsúlyt helyeztek a palatinalis donatio törvényes és jogi érvényességének vizsgálatára, mely nemcsak az adományozottakat, de magát az ezzel a birtokadományozással előszeretettel élő nádort, Esterházy Pált is érzékenyen érintette. Az Udvari Kamara az uralkodó előzetes jóváhagyásával a következő személyeket delegálta a Bizottságba, az Udvari Kamara részéről Karl Gottlieb von Aichpichl báró birodalmi tanácsost, Tullio Miglio báró, Johann Jakob Theobald von Mayeren, Joseph Franz von Krapff udvari kamarai tanácsosokat, Rüdiger Gosswin von Fürstenbuscht, az Udvari Kamara titkárát, valamint a jegyzőkönyv-vezető Johannes Michael Penzingert, szintén kamarai tanácsost. 1699-től részt vett a Bizottság munkájában Johann Jakob Löwenburg gróf udvari kamarai tanácsos is; illetve a Magyar Királyi Udvari Kancellária részéről: Mattyasovszky László kancellárt, nyitrai püspököt, Joseph Heinrich Hoffmann és Mednyánszky János báró kancelláriai tanácsosokat. Az üléseket általában az Udvari Kamara elnökének, Heinrich Gotthart Salburg grófnak vagy valamelyik bizottsági tagnak, néhány esetben pedig az Udvari Kamara titkárának az elnökletével folytatták le.19 Az Udvari Kamara elnökét vagy valamelyik bizottsági tagot a tanácskozások levezetésében 1699-ben többször, 1700 és 1703 között pedig rendszeresen a magyar kancellár helyettesítette. A Commissio az általa hozott döntéseket vagy javaslatokat felterjesztette I. Lipóthoz. Az uralkodó ezek ismeretében fogalmaztatta meg pátenseit. Ezeket azután az Udvari Kamara adta ki, amely a döntésekről és a rendeletekről további intézkedések foganatosítása végett leiratban értesítette a Magyar Királyi Udvari Kancelláriát. A Bizottság munkája lényegében arra terjedt ki, „hogy állást foglalt elvi jelentőségű kérdésekben", tudniillik mely uradalmak, birtokok, birtokrészek, vagy akár egész vármegyék tekintendők acquistica, illetve neoacquistica területeknek. Javaslatot tett továbbá arra, milyen okmányokat kell a birtokjog igazolására elfogadni. Jogában állt ezenkívül, amennyiben bizonyos birtokosok nem tudták az előírt határidőre irataikat benyújtani, számukra haladékot biztosítani. A Bizottság a földbirtokosok által bemutatott birtokjogigazoló dokumentumokat ellenőrzés és felülvizsgálat céljából megküldte a királyi jogügyigazgatóságnak. A jogügy igazgató helyett általában ezeket a feladatokat — az iratok tanúsága szerint — ténylegesen a jogügyigazgató-helyettes végezte el.2 0 O, miután alaposan tanulmányozta a hozzá eljuttatott okiratok érvé-18 Uo. 19 A Bizottság tagjai eleinte hetente négy vagy öt alkalommal (hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken, néha szombaton is) tanácskoztak, általában teljes létszámban. Később, 1700-1702 között csupán hetente egyszer-kétszer, majd havonta tartottak üléseket. Kétszer is előfordult, hogy hosszabb ideig (több hónapig) szünetelt a Commissio tevékenysége. így 1698 március 20. és június 19., valamint 1703. február 27. és június 21. között. 20 A jogügyigazgató-helyettes tisztét az 1690-es évek elejétől 1699. december elején bekövetkezett haláláig Laczkó János töltötte be. Laczkó utódját a Magyar Kamura — tekintettel a neoacquistica ügyek
