Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Szili Sándor: Hunyadi Mátyás szövetsége és a „magyarkérdés" az orosz diplomáciában a 15-16. század fordulóján IV/773
új magyar uralkodó a nagyfejedelem „fivéréből" egy pogány nagyhatalom bábjává változott. IV Hunyadi Mátyás, majd Habsburg Miksa szövetségét oly fontosnak tartották a Kremlben, hogy III. Iván, illetve fia és utóda, III. Vaszilij a „gyermekekre" nézve, illetve „örök" időkre szólóan is meg akarták pecsételni, azaz „stratégiainak" tekintették. Hő óhajtásuk azonban viszonzatlan maradt. Európában a pápai udvar figyelt fel először az Európa és Ázsia peremvidéken létrejött Moszkvai Nagyfejedelemségre, amelyet az oszmánok elleni küzdelem ügyének szeretett volna megnyerni, konokul számításon kívül hagyva a katolikus-ortodox ellentét e korban még áthághatatlan akadályait. (A Szentszék 1469-ben kezdeményezte az utolsó bizánci császár Itáliában nevelkedett unokahúga, Zóé Palaiologina férjhez adását a megözvegyült III. Ivánhoz, és vetette fel sokadszor a vallási unió gondolatát.) A Kreml ázsiója különösen megnőtt azután, hogy 1480-ban lerázta magáról a tatár igát, és kivívta szuverenitását. A világi uralkodók közül az ortodox felekezetű moldvai „Nagy" István vajda nyitotta meg a sort. 1483 januárjában kiházasította leányát, akit III. Iván első frigyéből született fia és társuralkodója, Ivan „Molodoj' vett nőül.174 (Moldva, a Moszkvai Nagyfejedelemség és a Krími Kánság együttműködése a lengyel-litván állam ellen irányult.) A forrásokból kikövetkeztethetően az akkor éppen formálisan magyar hűbéres István moldvai vajda közvetítésével talált egymásra Hunyadi Mátyás király és III. Iván nagyfejedelem a Jagellókkal szembeni közös érdekek talaján. A német-római császárok a 15. század végéig úgy tudták, hogy Ruténia a lengyel-litván uralkodók és a tatár kánok felségterülete. A pápa és Hunyadi Mátyás diplomáciai erőfeszítései arra késztették őket, hogy puhatolózni kezdjenek a Kreml urainál az esetleges partnerségben rejlő lehetőségek iránt. A Habsburgok közép- és kelet-európai érdekei akkor még csak a Jagelló-család gyengítésében merültek ki, ám mihelyt biztosítva látták dinasztikus törekvéseik valóra váltását, azonnal feladták az orosz szövetséget. 16. századi stratégiájuk már a lengyel-litván és a moszkvai állam összebékítésére irányult egy törökellenes széles koalíció létrehozása céljából. Az európai országok aktuális külpolitikai problémáik megoldásának járulékos segédeszközét látták a moszkovitákkal kialakított együttműködésben. 174 Baziljevics, K. V. Vnyesnyaja polityika i. m. 248.; István moldvai vajda 1467-ben feleségül vette III. Iván harmad-unokahúgát, Olelko kijevi fejedelem leányát. Horoskeuics, A. L. Russzkoje goszudarsztvo v szisztyeme mezsdunarodnih otnosenyij i. m. 89-90. Mivel azonban a lengyel-litván állam 1470-ben vazallusi függésbe akarta kényszeríteni Moldvát, István az orosz orientációt választotta — Sz. S. 175 Filjuskin, A. I. Tyituli i. m. 177. 176 Kubinyi A. Mátyás király i. m. 92-95. 177 Baziljevics, K. V Vnyesnyaja polityika i. m. 253.
