Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Szili Sándor: Hunyadi Mátyás szövetsége és a „magyarkérdés" az orosz diplomáciában a 15-16. század fordulóján IV/773
hezvétele után léphetett hatályba.55 Hazafelé Moldván keresztül utazott, ahol hosszabb időt töltött el, vagy erre kényszerült a török hadműveletek miatt.56 Kuricin 1484-ben István moldvai vajda (1457-1504) udvarában tartózkodott Mátyás „emberével" együtt,5 7 majd tartósan nyoma veszett. Ebből a kronológiából az tűnik valószínűbbnek, hogy az orosz külügyi főtisztviselő 1483 első felében járta meg a Magyarországra vezető utat, és az esztendő közepén-második felében jutott el „Nagy" Istvánhoz. A Követi Kormányszék levéltárának 1614. évi leltárjegyzéke a 6997-7015-ös5 8 időszakban készült anyagokat tartalmazó „Császárkönyv" kapcsán a 7015. év után megemlíti: „Ugyanebben a könyvben van egy hozzátoldott füzet a 6996. esztendőről. [Bennne] Iván gyjak, Matyjas ugor király követének megérkezése Fjodor Kuzminszkijjal,59 valamint az uralkodó követének, Grigorej Zagrjaszkijnak elbocsátása az ugor királyhoz."^ Mai állapotában a „könyv" sajnos nem nyújt semmilyen további információt Zagrjaszkij missziójára nézve. Ilyen dokumentum nem szerepel az 1626. és az 1673. évi leltárjegyzékben sem. Zagrjaszkij kilétéről is csak találgatásokba bocsátkozhatunk.6 1 Iván „gyjak" 1487 szeptemberében érkezett Moszkvába és 1488. július végén távozott onnan.6 2 A Balti-tengeren keresztül hajózott vissza, míg a nagyfejedelem követe, Stibor a magyar diplomatával nagyjából azonos időben, de a 55 A nemzetközi szerződések előkészítésének és hatályba léptetésének procedúrája, amely valószínűleg bizánci hatásra alakult ki, a „kijevi állam" korától fogva kevéssé változott a keleti szláv kultúrkörben. A megállapodások megszövegezésére (mindkét fél nevében) a rutén székvárosokban került sor a külföldi követek jelenlétében, akik a kiállított oklevelekből egy fejedelmi pecséttel hitelesített példányt kaptak, amellyel hazatértek. Az orosz tervezet kézhezvételekor a szerződő partner elkészíttette és lepecsételtette a maga változatát, amelyre a keleti szláv követek előtt fölesküdött. Ezután a rutén diplomaták — fejedelmük nevében — szintén esküt tettek, és elhelyezték pecsétjüket a fogadó országban maradó oklevélen. Amikor a szerződés lepecsételt és esküvel megerősített idegen nyelvű példánya megérkezett a keleti szláv fejedelmi udvarokba, a két uralkodó közötti megállapodás hatályba lépett. A felek rendelkeztek a szerződés pecséttel hitelesített és idegen nyelven kiállított, valamint a saját nyelvű példányával is. A két változat frazeológiában és nyelvi fordulatokban eltérhetett egymástól, de tartalmában és jelentésében nem — Sz. S. 56 A törökök 1484 nyarán elfoglalták a két erődített moldvai kikötőt Kiliát (a Duna-delta északi ágánál) és Akkermant (a Dnyeszter torkolatában). 57 Baziljevics, K. V. Vnyesnyaja polityika i. m. 248-250. 58 A 6997. esztendőtől 7015-ig tartó időszak az 1488/89 és 1506/07 közötti éveknek felel meg. 59 Fjodor (Fegyec) Kuzminszkijt az orosz nagyfejedelem valamikor 1484 vége és 1486 első fele között küldte Mátyáshoz azzal az üzenettel, hogy Moszkvában semmit sem tudnak Kuricin tartózkodási helyéről. PDSZ 159, 162, 167. oszl. 60 Opiszi carszkovo arhiva i. m. 113. 61 A Követi Kormányszék irataiból ismert egy Grigorej (Gridja) [Dmitrijevics?] Zagrjaszkij nevű személy, aki 1516-ban a német-római császárhoz indult követségbe (Opisz arhiva Poszolszkovo prikaza 1626 i. m. 240.), és onnan 1517-ben tért vissza (PDSZ 193. oszl.). 1517. szeptember l-jén „őrparancsnok" (prisztav) minőségében Szmolenszkbe küldték a lengyel királytól érkező „litván" delegáció fogadására. 1517. október 29-én ugyancsak ő ment el abba a moszkvai udvarházba, ahol a „litván" követeket elszállásolták, hogy a Kremlbe kísérje őket (PDSZ 259. oszl.). Valószínűleg annak a nagyfejedelmi udvarban szolgáló köznemesnek (dvorjanyin), Dmitrij Davidovics Zagrjazsszkijnak a rokona (talán fia?), aki 1493-ban, 1497-ben és 1500-ban Litvániában, 1517-ben Poroszországban teljesített követi megbízatást, valamint ilyen minőségben járt a krími tatároknál is (Rogozsin, Ny. M. Poszolszkije knyigi i. m. 190.). Dmitrej Zagrjazszkij 1488 nyarának végén Moszkvából Kolivanba kísérte Corvin Mátyás követét (PDSZ 164. oszl.). 62 PDSZ 159, 163, 165. oszl.
