Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Szili Sándor: Hunyadi Mátyás szövetsége és a „magyarkérdés" az orosz diplomáciában a 15-16. század fordulóján IV/773

orosz követ „ugor királyhoz" indításának iratát találták.34

Az 1482-től kezdődő magyar-orosz kapcsolattartás korábbi dokumentumainak másolatai — úgy tűnik — ekkorra már elvesztek a külügyi archívumból, vagy más „könyvek", „füzetek", „tekercsek" lapjain rejtőztek. (Az 1614. évi leltárjegyzék a nagyfejedelmi egyezmények kópiáit tartalmazó „könyv" egyik tételeként megnevezi a Mátyásnak elküldött 1482/83. évi orosz szerződéstervezet szövegének másolatát.35 Stibor 1488/89. évi bécsi követjárása, valamint Mátyás Bécsből keltezett, III. Ivánnak írt oklevelének másolata, amelyek az 1851. évi forráskiadásból ismertek, külön „füzetet" alkothattak. Ez utóbbinak azonban semmi nyoma a Követi Kormányszék fennmaradt leltáraiban.) Nincs adat Grigorej Zagrjaszkij missziójára nézve sem. Ilyen cím nem szerepel az 1626. és az 1673. évi leltárjegyzékben. A kötet ezen része tehát már az 1614-1626 közötti időszakban eltűnt vagy megsemmisült.36 Az 1851. évi forráskiadásban a magyar vonatkozású iratgyűjteményt közvetlenül megelőzi az orosz-német diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének 1508/09-ből származó néhány emléke: a Litvániából átszökött Mihail Glinszkij moszkvai kihallgatásának kivonatos jegyzőkönyve 7016 (1508) augusztusából, III. Vaszilij nagyfejedelem és a bojár duma határozata követség indításáról Miksa császárhoz a két ország közötti szövetség felújításának javaslata tárgyában, az orosz uralkodó erről szóló oklevelének másolata 7016. (1508.) augusztus 28-ai dátummal, Miksa 1509. február 19-ei levele III. Vaszilijhoz és az erre 1509. augusztus 9-én született orosz válasz. Ezek az anyagok az 1614. évi leltárjegyzék tanúsága szerint nem voltak benne az első „Császárkönyvben", amely végére a magyar diplomata (Iván „gyjak") missziójáról szóló „füzetet" bekötötték. Ahhoz, hogy az összefűzött tételek sorrendjében azt megelőzhessék, a 6997-7015-ös „Császárkönyvnek" szét kellett mállania (például a tárolás nyirkos körülményei miatt),37

esetleg valamelyik tűzvészben megrongálódnia,38 avagy darabokra szedték, amikor 1626 előtt (és később) további dokumentumokkal kiegészítve újrakötötték. Az 1851-ben megjelent és mind a mai napig alapvető orosz forráskiadvány Hunyadi Mátyás és III. Iván diplomáciai érintkezésének egykorú másolatait bemutató része tehát 1614 és a 18. század vége között nyerte el mai formáját. II. Hunyadi Mátyás és III. Iván szövetsége egyidejű katonai fellépést irányzott elő IV Kázmér lengyel király (1447-1492) és litván nagyfejedelem (1440-1492) el-34

Opiszi carszkovo arhiva i. m. 113. 35

Uo. 47. 36

Rogozsin, Ny. M. Poszolszkije knyigi i. m. 123. 37

Amikor Gerhard Friedrich Müller (G. F. Miller) udvari „historiográfus" kezdeményezésére a 18. század közepétől megkezdődött az oroszországi levéltárak rendbetétele, számos iratköteg megsemmisülését azért kellett konstatálni, mert a fűtetlen, nyirkos helyiségekben szétrohadtak, megpenészedtek vagy nem tudtak ellenállni a férgek és rágcsálók pusztításainak. 38

III. Iván és Hunyadi Mátyás szövetségi szerződésének 6991-ben (1482/83) készült orosz szövege oklevélmásolatáról az 1626. évi leltárjegyzékben azt rögzítették, hogy „avatag" és „hátul megégett". Opisz arhiva Poszolszkovo prikaza 1626 i. m. 50.